Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

Buddha, Mohamed és Krisztus. 301 megtisztult világképe szerint ez a világ sem buddhista halottas ház, sem a mozlim örömháza, hanem az az iskola, a melyben az istenhez való hasonlóságra emelkedhetünk a Krisztusban. Az istenfiuság utja pedig erkölcsi felelősséggel jár, a melynek tökéletesedésében folyton kell növekednünk. Ez egyúttal a bűn elnyomásának az utja, az isteni theodicea teljessége s hitünk végső célja és feladata. Azért örül a keresztyén — mint Jézus parabolái is mutatják, a világnak és az életnek, mert ismeri és abban szolgálja annak folytonosan tökéletesedő feladatait. A keresztyén világfelfogás középúton halad annak túlzott buddhista és izlám felfogása között. Egyedül a ker. hit szenteli meg. de egyúttal a bűnre való tekintettel meg is győzi a világot. A keresztyénség a világ pessimista és optimista értelmezésének helyes összeegyeztetője. S mert a ker. ember szereti e világot s mint isteni képmás felette áll annak, azért örül a művészi alkotásoknak s a technika vívmányainak. — S nézzük csak a három vallásrendszer emberről szóló tanát. A buddhista dogmatika pessimista atheizmusának hatása itt valóban végzetesnek mondható. Nihilista istenfogalma megszünteti a let s az ember valóját és célját egyaránt. Kín és bűn a lót és az ember lényege s az attól való megváltás a semmi, a nirvána. A buddhizmus a lét és az élet szüntelen szenvedéseinek a bölcselete, — a miért is tagadja az ember szellemi személyiségét s annak folytonos tökéletesedését. Psychológiájának alaptétele az, hogy az én nem létező, tehát a lélek is semmis. A világ megtagadása s a lélek kifuvása az emberi lét célja és feladata. Valóságos óletundort prédikál az ő vallásos irataiban. — Felületes ós külsőleg érzékies az izlám anthropológiája ós psychológiája. A bűnesetről szóló felfogása a Mózes-féle felfogás gyenge kópiája. A bibliai felfogás legszebb jellemvonásai: a szív tisztasága, a szógyen érzete, a bűnbeesés ethikája s annak végzetes eredménye hányzanak belőle s teljesen külső világias felfogásnak engednek helyet. S különösen visszataszító és lealázó a nőről szóló felfogása. Nem a vallás befolyásolja itt a világnézetet, hanem megfordítva a világfelfogás a vallást. Az ember istentől való eredete dacára sem jut isten közelségébe. S aztán a predestináció Alláh rabszolgájává teszi Az embert, a kinél teljesen elhalványul az isteni képmás magasztos jellege. Az emberiség ethikai életcéljának folytonos ós fokozatos megvalósítása a buddhizmushoz hasonlóan az izlámban is lehetetlen. — A keresztyénség embertanának az istentől való eredet adja meg a sajátos jellegét. A teremtés alapja nem az élethez való vak bűnös ösztön, mint a buddhizmusban, sem az istennek szeszélyes önkényes ténye mint az izlámban, hanem az istennek szabad cselekvő-