Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés

A középkori igehirdetés. 277 lélek iránt. IV. Az egyházi törvényekkel és pedig: 1. Gregorius, 2 Hieronymus, 3. Ambrosius és 4. Augustinus véleményei alapján. Befejezésül megállapítja, hogy a léleknek ezt a méltóságát negyven dolog veszélyezteti és szépen fel is sorolja mind a negyven veszedelmet, megfelelő kitérésekkel fűszerezve és ajánlja, hogy meneküljünk meg e negyven veszedelemtől az egyetlen lehetséges módon: negyvennapi bőjtöléssel. Végül még szent Tamás megcáfolja Belláinak a bevezetésben felhozott négy árgumentumát és a kegyes lélek megköszönvén szent Tamásnak és Mózesnek ezt az épületes tanítását: hazamegy békességgel, a szónok pedig áment mond. — És Leouardo még a legkomolyabbak egyike! De hány, meg hány prédikátor volt, ki képtelennél, képtelenebb dolgokat citál görög és arab orvosoktól, természettudósoktól. Nagyrészük félredobja a bibliát: még a textust is Galenusból, vagy Aristotelestől veszik. Maró sarcasinussal jellemzi őket Erasmus a „Bolondság dicséretiben." (Enconium moriae. Lud. Bat. 1641 ρ. 129—103.) „Szent Isten, mint hadonáznak, mint játszodtatják a hangjukat, mint énekelnek, mint hányják vetik magukat, mindegyre más és más arcot vágnak és oktalanul kiabálnak ! És ezt a szónoklási módot, mint valami szent titkot, kózről-kézre adják a barátocskák. — Először is felfohászkodnak (invocant), amit ismét a poétáktól vettek, azután, ha példáúl a szeretetről akarnak beszélni: a Nílusból, Egyptom folyójából indulnak ki; ha a kereszt titkairól szándékoznak szólni, akkor bevezetésül ritka leleménnyel, a babyloni sárkányról beszélnek, ha böjtről akarnak tanítást tenni, kezdik az állatkör tizenkét csillagzatával, végül, ha beszédjük tárgya a hit, előbb a kör négyszögűsitéséről csevegnek. Magam is hallottam egy igen ostoba, akarom mondani, tudós férfiút (a szövegben a megszemélyesített Stultitia beszól), aki egyik hires beszédében, amely a szentháromság titkait fejtegette, hogy nem közönséges tudományát fitogtassa ós a theologusok fülének is hízelegjen, egészen új csapást kezdett: csodálatoskópen a betűkből, szótagokból ós szavakból indúlt ki és a főnevek és igék, névszók ós jelzők egyezéséből merített. Néhányan morogták is a horatiusi verset: „Ugyan hová vezet ez a sok szamárság Végül bebizonyította, hogy a szentháromság képe a nyelvészek tudományában tökéletesen megvan ; nincs az a mathematikus, aki különbül kiurkalmazná. Egy másik, különben octogenarius, ki annyira bölcs, hogy egy második Dun Scotust vélnél benne látni, kifejtette a Jézus nevének titkait ós csoda éles elmével bizonyította be, hogy Jézus nevének betűiben mindaz benne van, amit róla állítani lehet. Ugyanis csak három esetben hajlítható ez a név, ami az isteni háromságnak világos képe. Az első esete: Jézus, „s"-ben végződik; második esete: Jesum