Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és a keresztyénség. 263 nemcsak hogy kölcsönhatás nincs, hanem inkább határozott elvi ellentét van a keresztyénség és a buddhizmus között. Igaz, hogy ezt már nem mondhatjuk el ily kategorikusan a két tanrendszer moráljáról. Mert a dhammo sok szembeszökő ponton egyezik az evangéliomokkal. De azért ebből nein lehet mégsem mindjárt arra következtetni, hogy Jézus evangélioma Gótarno dhammójának a hajtása volna. Nem pedig már azért sem, mert a forrásuk egészen más. Mig ugyanis az evangéliomok morális tartalma Krisztus vallási hitrendszerének a szüksógképeni következménye, mint pl. a gyökérnek a törzs, a virágnak a gyümölcs: addig Buddha spekulativ úton jut el tanainak erkölcsi alapelveihez. S közösségük inkább azt bizonyítja, hogy Jézus ethikája a józan ész logikai szabályai alapján is levezethető, vagyis hogy annak tételeit az elméleti, filozófiai okoskodás törvényei is megerősítik. A buddhizmusnak e tekintetben való hatását a keresztyénségre azért sem lehet továbbá történelmi tényként odaállítani, mert a keresztyén erkölcsiség igen sok hasonlósága dacára is külömbözik, illetve magasabban áll a buddhizmus erkölcsiségénél. Nevezetesen: Gótarno ethikájának nincs positiv, szilárd alapja, olyan, aminő a keresztyén erkölcsiségben az Istentől való függés érzete. Nincs meg benne az az egészséges éltető elem sem, aminő a keresztyén vallásban az önmagunk iránti szeretet, az a nemes önzés, amelyet Krisztus az emberekhez való viszonyunk alapjává, zsinórmértékévé tesz, amidőn azt mondja: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nemkülömben hiányzik belőle az az igazságszolgáltatás, aminőt a keresztyén erkölcsiségnek az örök biróba vetett hitből folyó örök jutalom ós örök büntetés fogalma ad. Nincs meg benne végül az a magasztos cél, amely e földi életet megszentelje s az emberi fejlődést, tökéletesedóst előmozdító aktivitásra sarkalja ; mert a buddhizmus végcélja, a Nirvána, csak lemondást, passzivitást szül. Hátra van még, hogy a sánghó és a katholikus egyház szerzetessége közötti hasonlóságáról, illetőleg viszonyról is pár szóval megemlékezzünk. Amennyiben tudvalevő dolog, hogy a szerzetesi élet keleten állott elő és virágzott fel először, és pedig abban a korban, melyben az Indiával való érintkezés már a történelem tanúbizonysága szerint is állandó volt: nincs kizárva, hogy a szerzetességnek és a katholikus kultusznak egyes részei és kiiiső megnyilvánulásai buddhista eredetűek. Ezen a nézeten vannak Lassen, Prinsep, Weber, Köppen ós Fergusson. De ha csakugyan igy volna is, az nem változtat semmit a dolgon, a lényegen. Mert hiszen tudjuk, hogy Jézus eredeti tanításában a szerzetesi életnek nem akadunk semmiféle nyomaira s így a buddhizmusnak a szerzetességre való esetleges hatása mégcsak a legparányibb részben sem érintené és vonná maga után az igazi, a Jézus által