Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség

260 Kiss Samu. minden életviszonyok között, mikor bátorításra es vigasztalásra van szükségük, szellemi tanácsban és segedelemben részesíteni, úgy amint Buddha cselekedte, akinek ők tanítványai." (171. p.). . . * * * Végére jutva így a buddhizmus és a keresztyénség nagy vonásokban való párhuzamos ismertetésének, ezek után a hasonlóságok és külömbségek szem előtt tartásával könnyű lesz most már felettük bírálatot, Ítéletet mondani. Mint láthattuk, egészben véve sok olyan vonás van közöttük, amely első felületes tekintetre a két vallás kölcsönhatását plausibilissé teszi s amelyhői egyesek tényleg azt a következtetést vonták, hogy a keresztyénség a buddhizmusnak egyik változata, hajtása. Ennek igazolását vélik ama külső történelmi tényben is, mely szerint az érintkezés Jézus idejében Júdea és a buddhista országok között valószínűleg megvolt. Az kétségtelen ugyanis, hogy Kr. e. a III. század elején Seleucus Nikátor követet tartott Sandragupta udvaránál ós így nem tekinthető kizártnak, hogy később is történt Indiával érintkezés, ahol a buddhizmus ez időtájt már széles körben hódított. De e hipothetikus érintkezésből — sőt ha mindjárt tényleges volna is — még nem következik szükségképen a keresztyénsógnek a buddhizmus részéről való befolyásoltatása. Annyival kevésbbé, mert a római birodalomnak ekkori történelme, mely pedig egyéb keleti vallási rendszereknek, fey pl. a Mithra-kultusznak, elterjedéséről egészen világos képet nyújt, semmiféle buddhista áramlatot nem tűntet fel. Arra sincsen semmi adatunk, hogy Jézus ilyen befolyásnak lett volna kitéve. Határozott külső positivum híján tehát belső, tartalmi bizonyítékok és érvek alapján dönthető el csak ennek a kérdésnek az igazi mibenléte. Tartalmilag, általánosságban annyi megállapítható, hogy számos egyező sajátosságuk dacára is a keresztyénség sokkal inkább magán viseli az eszményi, nevezetesen a nagy próféták által képviselt judaizmusnak a nyomait és bélyegét, mint amilyen mérvű a buddhizmushoz való hasonlósága. A judaizmussal szemben megnyilatkozó némely ellentétje pedig mint visszahatás önkéntelen folyománya azoknak az üres szertartásoknak és lélekölő gépies formaságoknak, melyek a Krisztus előtti és korabeli zsidóság között oly nagy mértékben elharapóztak. Aminő visszahatásokra a történelem elég példát mutat, aminő volt pl. a reformáció is. Mert hiszen a lelki ós szellemi világra is áll az a fizikai törvény : „Akció reakciót szül". Mindezekből következik általánosságban az a tétel, hogy aki a keresztyénségnek a buddhizmusból való származását akarná levezetni, annak előbb be kellene