Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Kiss Samutól: A buddhizmus és a keresztyénség
A buddhizmus és a keresztyénség. 259 hizmus sánghója mennyire hasonlít a katholikus egyház szerzetességéhez. így van ez délen, Birmában. Hátha még az északi, a tibeti buddhizmus szerzetesi életére és istentiszteletére vetünk egy futó pillantást! Megtaláljuk a katholikus egyház papságának, hierarchiai szervezetének és cerimóniáinak a teljes hasonmását Az egyház élén áll a dalai Láma, a katholikus egyház pápájának megfelelően. A nagy kolostorok fejei pásztorbotot, inithrát, dalmatikát és kappát viselnek, miképen a katholikus egyház főpapjai. Mint a katholicizmusban, megvan náluk a coelibatus. Az istentiszteleten a kar felváltva énekli a szent könyveket, hasonlóan a katholikus egyház antifonáihoz ós responsóriumaihoz. Gyakorlatban vannak az ördögűzések. Használják a füstölőt, a rózsafűzért. Meg vannak a lelki gyakorlatok, a szentek tisztelete, böjtök, körmenetek, lithániák, szentelt viz, szobrok, szimbolumok, szent képek, ereklyék, lámpák, kivilágítások. Mindmegannyi, a katholikus egyházban is feltalálható cerimoniális sajátosság. Mindamellett van egy lényeges külömbsóg a sánghó ós a katholikus egyház szerzetessége között. Az t. i. hogy mig a katholicizmus az üdvöt nem teszi föltétlenül a szerzetesi élettől függővé; addig a buddhizmus a maga „felséges céljának," a Nirvánának elnyerését kizárólag a sánghó tagjai részére tartja fenn. Éppen azért e testvéri köteléken kivül állóknak, vagyis az upasakoknak is következő életciklusaik valamelyikében be kell lépniök a sánghóba, mert csak annak a segítségével érhetik el a Nirvánát. Addig is kötelességük a bhikschuk eltartásáról, eledeléről, ruházatáról, lakásáról stb. gondoskodni, hogy ez által érdemet szerezzenek maguknak egy szerencsésebb ós kedvezőbb körülmények között leendő újból való születésre. A sánghónak és a világi híveknek eme viszonyából következik az a buddhista felfogás, mely szerint az adományért nem a bhikschu tartozik köszönettel az upasakónak, hanem ez az utóbbi az elfogadónak, amiért ez alkalmat ad neki arra, hogy a jótékonyság gyakorlása által magának érdemet szerezhessen. A világira nézve tehát csak megtiszteltetés, ha a bhikschu elfogadja alamizsnáját, aminthogy viszont a legnagyobb büntetés az, ha a bhikschu lefordítja előtte alamizsnás edényét, ami által méltatlannak nyilvánítja őt arra, hogy a testvéreknek adományokat osztogasson. A világi híveknek a sánghóhoz való viszonya ilyenkópen az érdemszerző jótékonyságon, illetve a kötelességen alapszik. Ezzel szemben a sánghó tagjainak az upasakokhoz való viszonya tisztán morális jellegű, „mely semmi külső kötelezettséget nem ismer. A testvéreknek a világi hívek előtt élő példánykópnek kell lenniök az önmegtartóztatásban, önmegtagadásban és szentségben; ezeknek kívánságára hirdetniök és magyarázniok kell nekik a tudományt s kötelességük őket 18*
