Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

228 Ifj. Imre Lajos. Összefoglalva a mondottakat, azt találjuk, hogy az említett férfiak mind abban találják a vallásos nevelés célját, hogy az egyház, mint a vallásos kulturkincs hivatott hordozója átéléssé magát a gyermekekkel, azaz ezt a kulturkincset személyes, benső tulajdonná tegye és ezáltal egy bizonyos nemesebb jellemet alakítson. Ami mármost ennek a módszerét illeti, két dolog jön tekintetbe: a gyermek egyénisége, disposítiója, és a vallásos élettartalom, mit adnunk kell. Az előbbit vajmi kevéssé hallottuk hangsúlyozni, kivéve az egy Cuthbertsont, de ez sem mondta meg mit ért alatta és miben látja ez alapokat Az utóbbiról annál bővebben adja elő mindenik a maga véleményét, bár ami az egész dologban legfontosabb volna, egy kész tervezettel egyik sem áll elő. A Maccrae által fölsorolt négy pont oda megy ki, hogy tanítni kell bibliai történetet, hittant, erkölcstant ós végre be kell tanítni bizonyos lokusokat. Ez azonban vajmi kevés, mert ötletszerű felsorolásnál egyébnek alig vehető. Ha összevetjük a többiekkel, kik majdnem kivétel nélkül a biblia olvastatását, tanítását hangsúlyozzák, annyira kétségtelenül elég, hogy megállapítsuk belőle azt az ingadozást, melyet a vallásos nevelés módszerének kérdésében a skót egyház ma mutat. A régi dogmatikus nevelésnek egy bizonyos maradványa még nem engedi, hogy teljesen uj útra lépjen, másrészt azonban már határozott emelkedés észlelhető az előbbi hagyományos vallástanítás fölé. Sokkal határozottabb irányt mutat az a nevelés, mit az egyház az egyesületekben végez tagjai között, kik a gyermekkorból már kinőttek. A „céhek"-ben (Guild) nemcsak sociális nevelés, de ennek alapjáúl intellektuális tanítás is van fölállítva. A kézikönyvek („Guild-libray") rövid, compendiumszerű összefoglalásban tartalmaznak vallástörténetet (összehasonlító), bibliai és egyháztörténetet, egyes könyvek magyarázatát a bibliából, egyszóval a vallást és egyházat illető mindenféle tárgyakat. Ezek tervszerűen adatnak elő és bizonyos könnyű vizsga bizonyítványa előnyben részesít, ha vasárnapi iskolában óhajt az illető tanítni, vagy az egyház más ilyen nevelői egyesületében (Boys brigádé stb.) működni akar. A munka itt sokkal világosabb, mint a még sok helyen idegen kézben levő és nem egységesített vasárnapi iskolánál, valamint világos az egész nevelés célja: az egyház maga számára olyan tagokat neveljen, akik az ő vallásos tartalmát teljesen átélve, tevékeny részt vegyenek az egyház építésében. Minden egyesület, kör, bizottság az egyháznak ez egyetemes, nagy célja előmozdítására törekszik, hogy a saját tagjai komoly és buzgó munkája által ujuljon meg. Még egy fontos ágáról kell megemlékeznünk az egyház nevelői munkásságának, s ez a sajtó. A vallásos irodalom