Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ifj. Imre Lajostól: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta

A sl<ót vallásos nevelés története a reformáció óta. 229 az utóbbi félszázad alatt óriási mérvet öltött az egész egyesült királyságban. Erre a nagy munkálkodásra ösztönszerűleg az vezette rá az egyházat, hogy terjedni kezdtek az ujabb socialistikus ós materialista filozófiának eszméi ép a sajtó útján. Az ujraéledett egyháznak első dolga volt, hogy ezt visszaszorítsa. Ε buzgalmában azonban tovább ment a kelletténél, mert tudományos színezetű könyveket is akart „termelni", hogy azokkal a tudományos eszmék („sceptikus filozófia") terjedését meggátolja. Sajnos azonban, nem voltak, még most sincsenek olyan emberei, akik mással, mint a dogmák és közfelfogás régi, de már kicsorbult fegyverével menjenek neki Spencernek, Haeckelnek, vagy más ilyen „destruktiv" filozófusnak. A tudomány ilyen dogmatikus, haszon szempontjából való értékelése igen kedves ós kétségtelen hogy másik módszerével együtt, mely nem más, mint a tudományos jelszavak eltulajdonítása és fölhasználása (Drummond : Natural law), igen sikeresen működik mindenütt, ahol arról van szó, hogy valaki kétségeit oszlassa el a biblia egyik vagy másik helye felől. Emellett megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a kisebb-nagyobb, de egytől egyig vallásos motívumokkal ellátott ifjúsági regények, elbeszélések. Ami tehát a jelenkori vallásos nevelést illeti Skóciában a következő képet nyertük róla: 1. a vallásos szellem, mely az oktatás alapját képezi, nyíltabb, a dogmákhoz ragaszkodik ugyan, s nem tagadható benne egy bizonyos tradicionalizmus, de közelebb áll az igazi keresztyén vallásos szellemhez, mint valaha. A dogmák még most is nagy tekintélyben állanak, jelentőségük nem is fog megtagadtatni Skóciában sohasem, ha a nép jelleméből következtetni lehet. De a vallás szempontjából ez teljesen közönbös, akár orthodoxus valaki, akár liberális. A vallásos nevelés szempontjából mindennél nagyobb, sőt egyedüli jelentőségű azonban, ha el tudjuk érni azt, hogy az emberek épolyan szemmel néznek arra, aki másként vélekedik a vallás kérdéseiről, mint arra, aki egy meggyőződésen van velük. Mert olyan idő sohasem lesz a földön, mikor mindenki liberális, vagy mindenki orthodox legyen és nem is ez az ideálja sem a keresztyénségének, sem a vallásnak, s ameddig az orthodox részről épúgy mint a szabadelvűek táborából anathemát kiáltanak át a másik részre, addig még igen messze vagyunk a keresztyénség eszméjétől. Sokkal mélyebben, egy világnézet, egy természettől adott dispositió mélyeiben rejlenek a liberalizmus és orthodoxia kérdésének nehézségei. Ha azonban mindakét fél megtanulja tisztelni egymásban a meggyőződést, méltányolni a különbségeket, akkor mondhatjuk, hogy közel vagyunk a célhoz. — 2. Ami a nevelés módszerét illeti, a skót egyház határozottan jó irányban halad. Az egyháznak