Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szabó Aladár dr.-tól: Az őskeresztyénség és a misszió

184 Dr. Szabó Aladár. A főhely Alexandria volt, honnan mind lejebb terjedt az evangéliom és a görög nyelven kívül kopt nyelven is hirdettetett. Korszakunk végén már mintegy 100 püspöki gyülekezet volt. Ázsiában azonban a legjobban a kisázsiai tartományokban erősödött meg a keresztyénség, nemcsak a tenger mellékén, hanem Phrygiában, Galáciában fel egész Bythiniáig és Pontusig (Paflagoniát is hozzászámítva), keleten Kappadóciában s a kisázsiai déli tartományokban is. Innen mentek misszionáriusok Örményországba, a mely azonban csak a IV. században lett teljesen keresztyénné. Á Feketenger északi részén is voltak keresztyének s a tauri (most krimi) félszigeten a III. század végén keresztyén püspök működött. Akkoriban e tájon már gótok is tanyáztak, de a keresztyén gyülekezetek tagjai görögök voltak, bár fogságba hurcolt keresztyének már a gótok közt is hirdették az Úr Jézust és a tudományát. Nyugaton három hatalmas vára volt a keresztyénségnek, t. i. Karthago, Róma és Lyon. Mind a három helyen görög jellege volt eleinte a keresztyénségnek. Lassanként a második század közepe táján latinná lesz előbb Karthago — az első latin biblia valószínűleg Északafrikában jelent meg — azután Róma. Rendkívül érdekes, hogy az északafrikai gyülekezetekben a pún elem is erősen volt képviselve s még a IV. században is a püspököknek és más gyülekezeti vezetőknek pún nyelven is kellett tudniok. As első északafrikai martyr, a kiről tudunk, t. i. Namphamo, pún volt. Az északafrikai gyülekezetek közül (ide számítva természetesen Numidiát ós Mauretaniát, a mely utóbbi helyen csekély számban voltak keresztyének) legalább 150 püspöki vezetés alatt állott. A római gyülekezet már az apostoli korszakban oly nevezetes, hogy Pál ezt írhatja: a ti hiteteknek az egész világon híre van. (Róm. 1, 8.) Ezt a jó hírt ós nevet a római gyülekezet a három első század folyamán megtartotta. Átlag bölcs vezetői voltak, szerény, de alázatos és buzgó presbyterpüspökök, t. i. olyan püspökök, mint akkoriban a többi gyülekezetek püspökei, a kik a presbyterek közül már kiemelkedtek, de hogy az egész keresztyénség feletti uralkodásra volnának hivatva, arról nem is álmodtak. Még a harmadik században is a római püspök csak az alsóitáliai püspökökre gyakorolt nagyobb befolyást. A felsőitáliai püspökök a Balkán-félsziget felső részében levő keresztyénség befolyása alatt álltak. A római gyülekezetnek sok befolyásos tagja is volt s a III. században a püspökön kivül 7 diakónusa és 46 presbytere s valószínűleg ugyanennyi gyülekezési helye. A római keresztyének a szeretetben is kitűntek, Ignácz szerint elöljárók a szeretetben. Nem volt még a távol keleten sem oly keresztyén gyülekezet, a melynek valamely nagy