Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szabó Aladár dr.-tól: Az őskeresztyénség és a misszió

Az őskeresztyénség és a misszió. 177 ki, mily hősies volt a küzdelme. Igazán megható: lélekben látni a keresztyének ezreit, a mint imádkoznak a császárokért, de nem áldoznak oltáraikon, még ha életüket kell is vesziteniök. Itt tűnik ki az is, hogy a keresztyénség nem elégedett meg egynéhány kegyes gondolat elfogadtatásával. Ki akarta végre irtani a pogányságot s bálványimádást, a mi előtt a zsidóság meghúzódott s a mi fölött bölcsészek, katonák és politikusok mosolyogtak, de a mivel nem mertek szembeszállani. A keresztyén gyülekezetek mertek. Felvették az ólet-halálharcot. Nem törekedtek arra, hogy gyorsan érjenek el eredményeket engedmények árán. Voltak, a kik keményen, szigorúan ostromolták a bálványimádást és a császárok kultuszában mutatkozó emberistenítést. Voltak, a kiket, a mint mondták, elragadt a Lélek s hangosan helyeselték a konfesszorok, vallástevők nyilatkozatait a hatóságok előtt. Mások tudós, nyugodt fejtegetésekkel igyekezetek kimutatni, hogy mily nagy tévedés a sokistenhívés vagy az emberimádás. De, enyhébb vagy szigorúbb hangon, minden keresztyén ostromolta a bálványimádást, a pogányságot. A politikai hatalom, az állami élet pedig teljesen össze volt nőve a sokistenhívéssel. Mily áldozatokat kellett hoznia sok hivatalnoknak, katonának vagy mesterembernek is, a ki keresztyén akart lenni! Hogy zúdult az államhatalom, ha nem is folytonosan, de mindig fokozódó dühvel és pokolibb módon a keresztyén gyülekezetek ellen! Még Tr aj an alatt csak feljelentés folytán üldözték a keresztyéneket. Decius alatt már hivatalból. Valerian püspökeiket, vezetőiket igyekezett kiirtani. Diocletian templomaikat romboltatta le, könyveiket egettette el s Galerius a legiszonyúbb vérengzéssel akarta rábírni a keresztyéneket az áldozásra. Nem lehetett. Az üldözések alatt sokan elestek, de az igehirdetés az egy Istenről és Jézusról, a Megváltóról mind többekre gyakorolt maradandó hatásokat. A keresztyén gyülekezetek azonban vonzó hatást gyakoroltak az által is, hogy szent életre vezették a híveket. A szent életet illetőleg is volt enyhébb és szigorúbb irány. De a legenyhébb szentségű gyülekezetbe is csak előzetes vizsgálás után vették fel a tagokat s mindenhol megvolt az egyházfegyelem, melylyel kizárás is járhatott együtt. Hogy szabad-e ós mennyiben szabad a színházakat vagy cirkuszokat látogatni, ezt a kérdést különbözőkóp próbálták megoldani, de hogy a paráznaság, részegeskedós kerülendő, a varázslás helytelen, az általánosan elfogadott felfogás volt s a gyakorlatban is megvalósult. Viszont voltak ugyan sokan, a kik teljesen tartózkodtak a házas élettől, némelyek még a kereskedésben s más földi foglalatoskodásban sem akartak részt venni, de azért a keresztyénség óriási nagy többsége