Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szabó Aladár dr.-tól: Az őskeresztyénség és a misszió

178 Dr. Szabó Aladár. az első századokban a házasságot, ha az Isten által megszenteltetik, csak dicsérni tudta s e tekintetben még a szigorú Tertullián sem kivétel. Az őskeresztyénség a tisztes munkát is megbecsülte. A harmadik században sokan kimentek már a pusztába, de azért az első századok keresztyénsége, még a III-iké is, inkább a világ meggyőzésére, megjavítására s átalakítására törekedett s nem a világ kerülésére. Még szent Antal remetéi is dolgoztak, hogy jót tehessenek s maga a szent életű férfiú üldözések idején felkereste a világgal küzködő testvéreit s vigasztalta, bátorította őket. A három első században a munkásság lényeges alkotó része volt a keresztyén szentségnek. Ha távolból jött keresztyén, az egy-két nap pihenhetett, de azután munkát kellett vállalnia, mert tótlen élősdieket a keresztyén gyülekezetek nem tűrhettek. Az élet szentsége a harmadik században már némileg alább szállt, de még a III. század vége felé is volt ereje a keresztyénségnek, hogy a különben hatalmas, hitetlenségre hajló, Jézus Krisztus „mennyei voltát" tagadó s könnyelmű Pál antiochiai püspököt letegye, vagy hogy Spanyolországban, a mely úgy látszik leggyengébb része volt akkor is a keresztyénségnek, a felburjánzó erkölcstelenség ellen erélyes intézkedéseket tegyen. Bajok voltak s bűnök felütötték a fejüket a keresztyénség körében is, szinte az egyház indulásától kezdve, de a keresztyén fegyelemben volt oly hatalmas és biztos mérték, a mely erőt adott a gyülekezeteknek és vonzó hatást gyakorolt ezer meg ezer lélekre. Hogy ez így volt, hogy a tiszta levegőt sokan megkívánták s a keresztyén szigor nemcsak nevelő eszköz volt a tagokra nézve, de misszionáló hatalom is, azt egyebek közt az a körülmény is bizonyítja, hogy számos kisebb, úgynevezett eretnek egyház közül azok terjedtek el legjobban s egyetemesség dolgában azok versenyezhettek a nagy — katholiké, egyetemes — egyházzal legjobban, a melyek az egyházi fegyelem és az erkölcsi élet tekintetében még szigorúbbak voltak, mint a közönséges keresztyén egyház, t. i. a marcioniták, montanisták ós novatianusok. Leghatalmasabb missziói hódító eszköz volt az őskeresztyénség szeretete, mely erős volt és hatalmas intézményeket tudott teremteni abban a kapzsi, élvsovár s gyűlölködő világban. És pedig minden külső segély nélkül s annak dacára, hogy az államhatalom és a városok vezetősége, még mikor az üldözések szüneteltek is, hideg, közönyös és ellenséges magatartást mutatott a keresztyónsóggel szemben. Államsegélyt vagy városi támogatást a keresztyének nem élveztek s mégis az özvegyek és árvák gondját felvették. Még a pogányok szegényeit is segítették. Úgy a férfiak, mint a nők által végzett betegápolás rendezve volt s érdekes tudni, hogy