Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához
14 Törteli Lajos. Olykor ez állítás nyomatékos bizonyítására Mózesből, a prófétákból s a hagiographákból történik az idézés egyszerre. Maccoth fol. 10. col. 2., ex Num. 20 1 2, 2 0, Péld. 3 3 4, Jes. 68 n, v. ö. Róm. 15 8-n, ex Zs. 18 5( ), Dt. 32 4 3, Zs. 117! és Jes. 11 1 0. stb. stb. Az eddigiekből is, mellőzve a többi példákat, nyilvánvaló, hogy a talmudi és újszövetségi irók a kötési formulákban de még jellegzetesebben az idézés módjában és használatában igen sokszor összetalálkoznak, a példák óriási száma kizárja, hogy ez teljesen csupán a véletlen műve volna : közös forrásuk a zsidó theologizálás általános formája, amely nemzedékről nemzedékre szállt. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a zsidó szellemben rabbivá kiiskolázott Pál a talmudi irók minden erényét és hibáját magában rejti. 1) Ez alapon a Talmud idézési formáinak és módjának tanulmányozása és ismerete kérdésünk vizsgálatánál a legnagyobb haszonnal jár, meggyőz arról, hogy az újszövetségi idézetek s azok adott módjai nem mindenkor véletlenek, — amint máskülönben annak kellene vennünk —, hanem különös Pál apostolt illetőleg az általános zsidó theologizálás szellemében gyökereznek s így a talmudi idézetekkel formailag egy szempont szerint birálandók ol. Különben a talmudi idézés kötési formuláinak s módjának részletes ismertetése s az Újszövetségéivel való rokonságának, illetve azonosságának megállapítása, a végső consequentiák levonása az egyes idézetek tárgyalásánál értékesíthető igazán. Az exegeta ezen munkálkodása közben rájön, hogy feladatának keretén belül állást kell foglalnia azinspiratio kérdésével szemben is. Mindazok az irók, akik Philótól kezdve, az apologeták, az egyházatyák (Irenaeus, Origenes, Hieronymus, Augustinus) a scholastikusok (Aquinoi Tamás, J. Duns Scottus stb.), a mystikusok (Tauler, Kempis), a lutheri orthodoxián át a rationalistákig, sőt mind máig az inspiratio kérdésével foglalkoztak, az ószövetségi idézetek értékét és jelentőségét soha kétségbe nem vonták. Valóban, az inspiratio mibenlétének megállapításához az idézeteknél megfelelőbb kiindulási pontot nem találhatnánk. Akik a tudo') 1. Weizsäcker: Das apostolische Zeitalter der christl. Kirche Freiburg, i. B. 1886. 119 1. „Übrigens zieht er zur Veranschaulichung der Frage und Bekräftigung seiner Sätze alle möglichen Analogien aus der Natur und dem Menschenleben herbei, bedient sich dabei teils der Künste rabbinischen Scharf-sinnes . . ." stb. Dr. Masznyik E. Pál élete. Pozsony 1894. 43 1. „Ha fejtegetéseit . . . olvassuk, akár ha csak valami rabbi iskolában volnánk . . . Előadási módszere határozottan katechetio-dispulatorikus ... S ha már az előadási mód is, mennyivel inkább emlékeztet a rabbiiskolára és épen a Gamaliel iskolájára a tananyag és annak feldolgozása . . ." stb.
