Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
164 Sz ele Miklós. végét!), amire esküdni lehetne, nem létezik (Zsid. 6 1 3). Ellenben határozottan Isten büntelenségét, tisztaságát jelenti már a szentség Zsolt. 15,,2-ben: „kicsoda lak-(hat-)ik a te szent hegyeden ? Az, aki feddhetetlenül jár és igazságosan cselekszik és szivében igazságot szól". A bűnös nem közelíthet a szent Isten lakóhelyéhez. Ezért Zsolt. 5 8 sz. is a zsoltáros Isten szent templomához Isten „félelmében" közeledik, nem a szent = hatalmas Isteníó7 való félósben (v. ö. fentebb, e rész 2-dik bekezdésének végefelé), hanem abban a ni n' 1 ^T-ban, mely az ószövetségi nyelvhasználatban a gonosz kerülésére, Isten akaratának cselekvésére irányzott lelkületet jelent. Erkölcsi jelentése van Isten szentségének Ám. 2 7-ben is, mely sz. az az erkölcstelenség, hogy Izráólben apa és fiú egy kejleányhoz járnak, profanálja, azaz a szentség jellegétől megfosztja Isten szent nevét. Ezeken s az ezekhez hasonló helyeken Isten erkölcsi szentségének még inkább a negativ oldala domborodik ki, úgy jelenik meg Isten szentsége, mint a bűn és tisztátalanság ellen reagáló erkölcsi fönnség. Ellenben már a Leviticusban, ahol — és csakis itt! — Isten szentsége a nép szentségével kapcsolatban, annak indoka- ós példányképe-ként említtetik, pl. Lev. 19 2: „szentek legyetek, mert szent vagyok én, Jahve, a ti istenetek" — egészen positiv jelentése van Isten szentségének. Valami dolog példányképűi csak vele egynemű dolognak szolgálhat, tehát itten Isten szentsége és a nép szentsége nem lehet különböző jelentésű. Isten szentsége — ennélfogva — nem lehet itten földfeletti fönnség; mert ezt a jelentést Izraélre — s Izraél szentsége nem lehet Jahvéhoz tartozandóság vagy ennek tisztaság által való kimutatása, mert ezt a jelentést Istenre nem lehetne alkalmazni. Legkevésbbó lehet Lev. 19 2-t (s a többi, azonos tartalmú leviticus-beli helyeket) Diestel-lel 1) (a B^fc-t kétoldalú positiv viszonyfogalomnak') magyarázván) igy fordítani: „legyetek enyémek, ') Ludwig Diestel (mh. 1879) greifswaldi, jénai és tiibingeni professzor az „Isten szentségéről" (Die Heiligkeit Gottes) terjedelmes értekezést irt (1859). Az ő nézetét nagyon részletesen ösmerteti s bírálja Baudissin, e tanulmány alapvető forrásául szolgáló monográfiájának 11—12, 97—104, 110—120 lapjain. ') Diestel nézete — egészen röviden — a következő. Alapelvül fölállítja, hogy az ószövetségben „a szentség nem anyagi, hanem viszonyfogalom,"
