Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
162 Szele Miklós. nek ez ószövetségi neveit: l^V, .TFÖTFN VRTS DÍ-IÖ *φ* FITO), tisztán látható ^ip.-ban Ézs. 57 1 5-ben: „így szól a magas és fönnséges az örökkévalóságban lakozó, és „Szent" az δ neve: (a) magasságban és (az) égben lakom" (ég = 2'" !p T Baud. i. m. 43 1.; tulajdonképen itten = „szenthely, szentély", Jahve földfeletti lakása, — a későbbi nyelvhasználatban főnévileg használva helyett, 1. Baad. i. m. 108, 130. 1.). A 131 a ία» tfnpj-val párhuzamban azt sejteti velünk, hogy ^ip-ban ez a gondolat: „a földi világnak fölötte álló" összekapcsolódott ezzel a másikkal: „a földi világ előállásának és elmúlásának, szóval időhöz kötött létezésének is fölötte álló, attól független, örökkévaló". Erre enged következtetni Hab. 1 1 2 is: „nem öröktől fogva ( =1P?) vagy-e te, Jahve, Istenem, Szentem?" Tovább menve, a földtől elkülönzött magasságban, az égben lakó Isten a földi emberre nézve megközelíthetetlen s tényleg ez a meghatározás is benne van Isten szentségében, ép úgy, mint a dolgok és emberek szentségében is láttuk, hogy benne volt. 1 Sám. 6 1 9, 2 0 sz. Jahve megveri a béth-semes-belieket, mert megtekintették az δ ládáját s ezek erre ezt mondják: „kicsoda állhat meg Jahve előtt, ez előtt a szent Isten előtt?" — ez a szent Isten megközelíthetetlen, hozzájárulhatatlan az emberre nézve, nem azért, mert a bűnös ember nem léphet a bűntelen, a bűnt gyűlölő és megbüntető Isten közelébe (ezen a helyen sincs a ^ip-ban, mint az eddig tárgyalt helyeken sem volt, semmi ethikai jelentés), hanem egyszerűen azért, mert az ember ember, kinek, mint ilyennek Jahve megtiltotta a Hozzá közeledést (a szentélyhez nyúlást, ahol δ jelen van, amely az δ jelenlétének a symboluma) — az arra hivatottakon, a papokon kivűl (v. ö. Uzza esetét 2. Sám. 6 6_ 7). V. ö. Schnitz, i. m. 438. 1.: „az isteni szentség a legrégibb időben valószínűleg a sémita isten megemésztő dicsőségének a kifejezése volt, annak a rettenetes istenének, ki elpusztítja azt, ami hozzá közel megy s megöli azt, amit néki szentelnek. ... A teremtménynek, mint ilyennek δ előtte meg kell semmisülnie". Az elkülönzött magasságban „egyedül lakozó" (Mik. 7 u) fönnséges Isten azonban csak akkor lesz igazán fönnsógessó, ha nemcsak térbelileg, de minden tekintetben is fölötte áll minden rajta kivűl létezőnek,
