Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben
A szentség fogalma az ószövetségben. 161 szent nevemet, hadd szenteltessem meg lzraél fiai között!" Mint a 31. v.-beli meghagyás és a „ne profanáijátok szent nevemet" (32. v.) közötti parallelismus mutatja, a szent név profanálása a parancsolatok áthágása által történnek, tehát azáltal, hogy Jahve, az lzraél felett uralkodó király parancsoló akaratának föltótlen érvénye nem ösmertetnók el vagy nem tartatnék tiszteletben; viszont Jahve megszenteltetése O"^'"^]) az ő uralkodói állásának elösmerése, uralkodói akaratának tiszteletben tartása lzraél fiai között (v. ö. Máté 6 9, l 0: „szenteltessék meg a te neved .... legyen meg a te akaratod!"). Az uralkodót tisztelet illeti meg, épen azért ezen a helyen &ΊΡ, 3. = uralkodónak elösmertetni = tiszteltetni (ez a fogalom-árnyalat is benne van a kifejezésben). 1) Ehez hasonlóan a szent Istent dicséret és magasztalás illeti meg (Zsolt. 99 3, 5 sz.) Isten szentségének eddig tárgyalt jelentésót a fönnség általános jelentésében foglalhatjuk össze. Ha ezt a fönnséget közelebbről nézzük, úgy találjuk, hogy azzal első sorban Istennek égi, földfeletti létezése vagy lakozása van kifejezve. És ez a sémita istenfogalomnak az a központi jellemvonása, melyet föntebb az istenségre vonatkoztatott ^"•p, őseredeti jelentésének jeleztünk. Ezért mondja Baudissin (i. m. Vorwort): „in dem alttestamentlichen Begriffe der Heiligkeit sehe ich eine Fortbildung und Vertiefung der allgemein semitischen Vorstellung von der himmlischen, das Irdische vernichtenden Erhabenheit der Gottheit". A sémiták általában (a hegyek kultusza egyenesen erre mutat) az égi világban (az égboltozatban vagy az azon levő csillagokban) látták az istenit s az alacsony földi világot minden tekintetben, létrejövetelében úgy, mint elmúlásában onnét felülről függőnek gondolták, (v. ö. Baud. i. m. 131 és 14711.). Az az őseredeti gondolat, hogy Isten magasan a föld felett az égben lakik (v. ö. Isten*) V. ö. ezzel Duhm, i. m. 171 1. : „valamint a test szépségében annak egészsége és ereje, valamint a fejedelem megjelenésében az δ hatalma tükröződik, aképen az izraélita vallás a szentség fogalmában az Isten uralkodói hatalmáról s amaz uralkodói viszonyról való nézetét fejezi ki, melyben 6 (Isten) Jzraél népéhez áll Innen van, hogy az e nézetnek megfelelő hangulat a félelem és tisztelet hangulata (Ézs. 8 1 3, u a), valamint a fönnségnek a csodálat s az örömteljes magasztalás felel meg."
