Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szele Miklóstól: A szentség fogalma az ószövetségben

A szentség fogalma az ószövetségben. 155 lomból történik ez, midőn Jahvéval való különös érintkezésről van szó, igy Ex. 19

1

0, n : „És monda Jahve Mózesnek: eredj a néphez és szenteld meg őket ma ós holnap, és ők mossák meg ruháikat s legyenek készen a harmadik napra ; mert a harmadik napon fog leszállani Jahve az egész nép szemeláttára a Sinai hegyre" ; vagy pedig a Jahvéval való rendes istentiszteleti érintkezés lehetővé tétele céljából, olyan alkalomból, midőn ezt az érintkezést valami pillanatnyi tisztátalanság lehetetlenné tette, pl. Jób 1

5, hol Jób megszenteli fiait (BBflpJ!!), „mert azt mondja vala: talán vétkeztek fiaim" (lakoma-közben), és 2 Sám. 11 4, hol Bathseba „megszenteli vala magát (^"pJ]

1?) az ő tisztátalanságától" (melybe a Dáviddal való közösülés folytán esett). Az emberek ilyen megszentelésén kivül találkozunk az ószövetségben a következő kitételekkel is: -"Η*?, ^IP ν. ^"JP

T 'Ρ. = gyülekezetet szentelni meg = istentiszteleti gyülekezetet hivni össze (2 Kir. 10 20, Joel. 2

1

β), '?. = böjtöt szentelni, tartani (Joel. 1 1

4, 2

1

B) és hdi

V

jo (J

0él 4

9, Mik. 3 5, Jer. 6 4). Ez utóbbi kifejezés mindenesetre = megszentelni a háborút az azt megnyitó istentiszteleti cselekmények által, miket a háborúba indulók végeztek.

1) A háborút folytató harcosok megszenteleséről (^üp· ^p") szó van Jer. 22 7, 51 2

7,28. Zof. 1 7, Ézs. 13 3. 3. Az emberek szentségének eddig tárgyalt eseteitől különálló jelenség-képen kell tárgyalnunk Izraélnek, mint Jahve népének állandó szentségét. Izraél az ószövetségben következő neveken fordul elő: Wlp"

2? „a te szent néped" (Ézs. 63 1

8), «HP? inj „a szent mag" (Esdr. 9

2), ^""P,"^- „szentek népe" (Dán. 824), ^p"

0« „szent nép" (12

7), Γ*"!?- „szentek (7 21), n

1^ Vlp. „a Magasságos szentei" (7

2

2), Π

1'^ „a Magasságos szenteinek népe" (7

2

7), B'"!p íl

,"

lr „szent szövetség" (mert Istennel van szövetségben, 11 2g, 30)· J

e

r· 2

3 sz. „Izraél Jahvénak, az ő termési zsengéje". Ebből megtudjuk, hogy mit jelent Izraél szentsége: azt, hogy miként a termés zsengéi, a termésből a zsengék, Jahvót illetik, azonképen Izraél J thve tulajdona a népek közül. Ezért mondja a vers második fele, hogy Izrael megemésztői „vét') Baudissin, i. m 28. 66-67 11. 11*