Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Könyvismertetés - Horváth Károly dr.-tól: Schneller István, Paedagogiai dolgozatok
147 Könyvismertetés. theologiai oktatás a meglevő középfokú iskolákhoz, míg végre a XIX. század közepén önálló theol. intézeteink lesznek, alapos érvekkel támogatott leírásban olvashatjuk. Mint egyetemi tanárnak gondoskodása kiterjed az egyetemi viszonyokra is. „Az egyetemi tanulmányozás feladata" című cikkében az egyetemek keletkezésével foglalkozik. Az első tudományegyetem a IX. században létesült: Az egyetemek keletkezéséhez szabadság kell, anélkül tanulmányozni nem lehet. A történet bizonysága szerint állami, nemzeti elzárkózás, még magas kulturális fejlődés dacára sem szült soha egyetemet. Az önmagát önzőén, saját üdve érdekében elszigetelő misztikus és aszketikus szellemirány nemcsak hogy egyetemek létesülésére nem vezetett, hanem egyenesen ellensége az egyetemi tanulmányozásnak. Egyetem keletkezésének feltétele : a kizárólagos nemzeti szellemen felül emelkedő irányzat, a világ szellemével való érintkezés. Megtudjuk szerzőnknek ebből az értekezéséből, mint keletkeztek az egyetemek külföldön, majd nálunk is és mint alakul ki azoknak tanítói és nevelői hatalmuk. Tudomást veszünk arról, hogy az egyetemek keletkezésekor azok lényegével elvitázhatatlanul egybeforrott a nemzeti szűk látókör fölé emelkedő, önérdek nélküli, csak a tudomány szeretete által vezérelt, önálló és szabad tanulmányozás, s hogy ez a tanulmányozás célját, az önértékűak megismerésén alapuló rendszeritését, el is éri, ha az egyetemi tanulmányozás szabadságát és önállóságát ép úgy a világi, állami, valamint az egyházi hatalom nemcsak elismeri, hanem erkölcsi és anyagi úton támogatja. Ezért — mondja szerzőnk — az egyetemi tanulmányozásnak, a Studium generalének keletkezéséből kivilágló, lényeges feladata : a világhatalmak által elismert, erkölcsileg, valamint anyagilag támogatott általános jellegű, önálló és szabad öncélú tanulmányozásnak létesítése és pedig a tanárok és hallgatók személyi, kölcsönös egymásra hatása alapján. Később változik ez az eszme, helyesebben midőn az egyetem a kulturállam keretén belül, mint állami intézmény a kulturállam lényegéből folyó gyakorlati célokra is előkészít — eredeti feladata tágul: feladata nemcsak az, hogy a tudományt önmagáért művelje s ezen öncélú tanulmányozás folyamatát hallgatóiban megindítsa s minden egyéb tekintet nélkül az igazság kutatásáért való lelkesülésre vezessen; hanem tényleg az is, hogy a kulturállam hivatalos vezetői szerepére vállalkozók számára nyújtsa azokat az ismereteket, melyek a gyakorlati pályákra nézve szükségesek, s amelyekről köteles a hallgató az államilag szervezett vizsgáló bizottságok előtt beszámolni. Értekezése végén megmondja, hogy mi biztosítja az egyetem felvirágzását: Kellő átmenet a középiskolától az egyetemhez, a tanárnak a tudomány szeretetét mintegy személyesítő élete, — az egyetemen valódi tanszabadság, ez a hármas feltétel biztosítja, a történet tanulsága szerint, nemcsak az egyetem felvirágzását, hanem annak létét, feladata igazi megoldását is. iQ*
