Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Pruzsinszky Pál dr.-tól: Kálvin János és a lengyel reformáció

Kálvin János és a lengyel reformáció. I. Az egyházjavítás eszméje gyorsan terjed. Ennek egyes fázisait megállapítani nem lehet. Mi mozdítja elő Kálvin tanainak a terjedését? II. Zsigmond Ágost magatartása. Lismanino Francesco és Susliga Flórián. Kálvin a Zsid. irott levélnek magyarázatait a lengyel királynak ajánlja. A dedicatio ismertetése. A vallási közöny jelei. Lismanino Fraecesco genfi útja. Kálvin levele a királyhoz, Spitek János kincstartóhoz, Radziwill Miklós herceghez. Az erőteljesebb felbuzdulás hiánya. Tarnowszky János gróf jellemző levele. Wittenbergből Lengyelország felé éppen olyan gyorsan terjedtek az egyház megjavítására vonatkozó eszmék, mint akár hazánkban. A lobbanékony, lelkesülő nemesség köreben visszhangra talált az egyház reformálására vonatkozó törekvés, de magának a reformációnak terjedéséről tiszta képet nem igen formálhatunk, mert a későbben beálló reakció az ide vonatkozó emlékeket, feljegyzéseket jószerével megsemmisíteni igyekezett, külömben is az időpontot meghatározni, hogy mikor ós hol érintik az eszmék hullámai valamelyik országot, igen nehéz. A szellemi mozgalmaknak eredetét homály borítja. „A mag csírázását nem látjuk, midőn látható lesz, akkor már többé nem maggal, hanem fejlődő növénnyel van dolgunk." Annyi bizonyosnak látszik, hogy a protestantismusnak legnagyobb arányú terjedése a negyvenes és ötvenes évek közé esik, tehát abba az időbe, a midőn már Kálvin Jánosnak jelentősége is emelkedett s a mikor Lengyelországban a francia befolyás erősbült. Midőn erre reá kell mutatnunk, mint olyan okra, amely a genfi reformációt a wittenberginek rovására elómozdítá, nem mellőzhetjük hallgatással azt sem, hogy a tüzes, ellenzékies lengyel nemesnek már csak azért is jobban tetszett a genfi forma, mert Rómától jobban eltért, a prezsbiteri szervezettől sem lehetett a függetlenkedő lengyel nemes idegen.