Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: János 12, 27. 30.

János 12. 119 krízis, hogyha ezt az órát ki tudja állani, a pálya végén ez a döntő pillanat. A földi — bizonyosan rövid ideig tartó, de zajos — dicsőségre ez a legkedvezőbb alkalom. De ez dönt az ő istenflúsága dolgában is. Ezt az egy harcot még diadallal kell megharcolnia, azért érzi ennek az órának a nehézségét s ezért fordul mennyei atyjához hullámzó lélekkel, mondván — Atyám szabadíts meg engemet ettől az órától. Mert Jézus épúgy szenvedett kísértéseket, mint bármelyikünk, csakhogy ő azokat meg is tudta állani. Mennél emelkedettebb célok szolgálatába állunk, annál több és nehezebb az élet kísértése. Ennek az órának kísértése ezért volt oly roppant nagy Jézusra nézve. De érzi is ez órának a jelentőségét, azért mondja, hogy épen ezért került ő bele ebbe az órába, hogy a maga hűségét és az Atya dicsőségét ebben mutassa meg. Mert az ő szilárdságában az Atya nevének a megdicsőitése van. Kérésére hang hallatszik a mennyből, mondván: Meg is dicsőitettetek és ismét megfoglak dicsőíteni. Ebben most már el is van döntve ennek az órának a válsága s a tömeg, amely hallja az égi hangot, mint egy mennydörgést, amint ott várja János nyilatkozatát, most már az önmagával teljesen leszámolt messiást látja maga előtt. Jézus az égi szózat magyarázatakép azt mondja, hogy az nem ő miatta történt, hanem a sokaság miatt. Az egész helynek ez a legnehezebb pontja, mert hiszen tiszta dolog, hogy Jézus kérésére szólalt meg az Űr, így tehát ez a hang tényleg Jézus miatt hangzott el. Ha tehát mégis valamikép meg akarjuk magyarázni Jézusnak e kijelentését, azt csakis úgy tehetjük, ha felvesszük, hogy Jézus ezzel azt akarta mondani, hogy ha őt a népnek felfogása és felbuzdulása ebbe a nehéz helyzetbe bele nem sodorja és ennek következtében reá nézve a kísértés nem lesz oly rendkívül erős, — nem fordult volna támogatásért és biztatásért Istenhez, hanem a maga tiszta eszményi messiási tudatával munkálkodott volna tovább. Igy azonban a nép mint kénytelen volt megszólaltatni az eget. Jézus további szavaiban a 31. versben nyilván úgy tűnteti fel ezt az egész jelenetet, mint ahogy azt fentebb értelmeztük, t. i. hogy ez volt a világra nézve a válság órája s most kivettetett e világnak fejedelme végképen s így teljesen szakított e világgal s most már csak a teljes megdicsőülés van hátra. Ez volna a természetes összefüggése e szakasznak az előzményekkel ós a következőkkel. Minden erőltetettség nélkül érthetők e versek a maguk helyén, s egyáltalán nem szükséges azokat a Lázár történetébe Jézus zavarának kiszinezésóre behozni. Raffay Sándor.