Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

Dr. Lencz Géza. 92 gyülekezethez tartoztak-e. Tudjuk, hogy a paläsztinaiak mily kellemetlenül ellenőrizték munkásságát s evangyéliomáért a jeruzsálemi gyűlésen helyt kellett állania. De e konfliktusok közben sohasem került szó a christológiára. Gondolhatjuk-e pedig, hogy a zsidók a kedvező alkalmat meg nem ragadták volna, ha lett volna reá ok ? *) Hogy Pál és János között erős a megegyezés s pusztán lényegtelen különbségek vannak, az manapság mind általánosabb nézetté lesz. A Philó és János-féle logosz használata között pedig oly nagy a különbség, hogy pl. Daxer ez utóbbinak eredetét az ó-testamentomi igére viszi vissza s úgy Pálnál az apostoli igehirdetés ismeretét felveszi, mint általában mindkét apostol christologiájának alapjául az igazi történetet s ezen alapuló legbensőbb vallomást tartja.**) Ezzel persze minden kortörténeti vonatkozást megtagadni nem akarunk s különösen kívánatos volna annak eldöntése, hogy mely christologiai vonások kölcsönöztettek a zsidó messiási váradalmakból. Ámde ezeket a kölcsönzéseket olyan természetűeknek tartjuk, melyek a keresztyénség különállásának megszüntetésére nem alkalmasak Mint az ó-szövetségnél, ugyanúgy tartjuk az újszövetségnél is fontosnak a bűnnek különleges felfogását és az azzal összefüggő váltságot. Épen ez képezi Jézus prédikálásának speciális jellegét: az emberiség egyetemes bűnösségének hangsúlyozása s ezzel szemben az Istennek általa és benne kijelentett kegyelme A messiási várakozásoknak mondai vonásait visszautasította, e tekintetben azonban népének igazi Messiása akart lenni. Ε motívumból indul ki a hegyi beszéd, az Isten kegyelme előtti feltétlen megalázkodást találjuk az „Uri imában". — O, az Idvezítő a törvénynek vége, aki mégis nem a törvény eltörlésére jött, mert hiszen az a szent, isteni akarat kifejezője. Innét nem fogadhatunk hát el semminemű analógiát, mely a kereszténység történelmi különállását létrejövetelében megdöntené: Jézus nevéhez, az ő vallásos öntudatához fűződnek a ker. tanok kezdetei; mint egykor Mózesnél a specifikus istenhit, úgy szolgált a Krisztushit a ker. világnézlet központjául, tette azt, ami átvétetett, keresztyénivé. Igaz, a keresztyénség minden többi vallással ellentétben lépett fel, amely minden más vallást feleslegessé akart tenni, amely más idvességet nem ismert, mint ami Krisztusban van. Kétségtelenül a korviszonyok befolyása alatt állt tanfejlődésében, de paktum, vagy összevegyülés számára lehetetlen volt. Ezért, hogy az a római birodalom, mely mindenik vallással kitudott békülni synkretismusával, a keresztyénségnek ellene fordult, ezért, hogy a császár*) Walter: Das Jesus bild etc. 1132. kv. **) Dr. Daxer: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. 1909. 53. 63. 70. stb.