Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai
6 Pröhle Károly. magyar theologusok kívül állunk a tlieologiai tudomány fejlődésének sodrán, kívül azon a harcon, a melynek hevében a theologiai tudomány terén vezető nemzetek körében a tlieologiai tudomány fejlődése lefolyik. Igaz, hogy ennek a helyzetnek megvannak a maga árnyoldalai, mert a munka harcától való biztos távolság érzete könnyen tétlenségre vezet s kétségtelen, hogy a tudományos munka főhareterétől való ezen távolságunk kelti sokakban azt a benyomást is, mintha mi a külföld mögött a theologiai tudomány terén olyan messze elmaradtunk volna. De ennek a sajátos helyzetünknek kétségkívül van más színe és oldala is. A külföld theologiai tudományos munkája, tudjuk, már valóságos harccá fejlődött, a melyben a tudomány mívelői pártokra szakadva sokszor nemcsak hogy nem elfogulatlanúl, de egyenesen ellenséges indulattal állanak egymással szemben. Különösen látjuk ezt Németországban, hol a legfontosabb theologiai kérdések közül a leghevesebb, olykor szinte ádáz küzdelem folyik, amely sokszor a személyes térre is átcsap, amikor egyes nagyjelentőségű theologiai kathedrák betöltéséről van szó. Igaz, hogy a harc az eleven fejlődésnek igazi elcine és mozgatója s az ember azt várhatná, hogy épen az ellentétek küzdelméből születik meg az „igazi·' igazság. De a valóságban, sajnos, gyakran nincs úgy. Hogy a tudomány terén is a pártok harca, amelybe — épen mivel pártharc — olyan könnyen belevegyül az emberi szenvedély és elfogultság, sokszor milyen nehezen engedi érvényesülni az igazságot, arról könnyen meggyőződhetünk, ha akár csak két olyan különböző irányú theologiai recensiós folyóiratot hasonlítunk egymással össze, minő a Schürer-Harnack-féle „Theologische Literaturzeitung" és az Ihmels-féle „Theologisches Literatur blatt." Még ha nem tagadhatjuk is el se az egyikben se a másikban a tudományos tárgyilagosságra való törekvést, mégis azt látjuk, hogy a bírálók ítéletét önkénytelenül is befolyásolja a theologiai pártállás, mely a saját irányát szolgáló munka iránt lehetőleg elnéző, a más irányú munka iránt pedig lehetőleg kíméletlen, szóval mindegyik iránt elfogult s azért a bírálat után inkább csak akkor indulhatunk bízvást, ha az egyik folyóirat a másik irányhoz tartozó munkáról nyilatkozik elismeréssel vagy ha véletlenül a két folyóirat bírálata egybehangzik. A pártokra való elkülönülés és a különböző irányok harca különösen Németországban ma már oda fejlődött, hogy a különböző irányok már szinte alig értik meg egymást, már csak a terminológia terén is, úgy hogy nem volna egészen fölösleges vállalat a „hivatalos helyesírás" mellett egy hivatalos theologiai terminológia megállapítása. — Ennek az élénken folyó tudományos harcnak egyik következménye az is, hogy a napi polémia közben sokszor ephemer értékű művek, tudományos szempontból jelentéktelen röpiratok is túlságosan nagy jelentőségre tesznek szert: a harcias hangulat akadályozza egyes jelenségek igazi értékének
