Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai
Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai tekintettel a kiilíőldre. felismerését. Aztán természetesen a theologiai fiatalság is igyekszik kivenni a maga részét ebből a harcból s polémiából. Mivel pedig a polémiában nem az szokott „győzni", aki higgadtan okoskodik és esetleg ellenérvekre is hallgat, hanem akinek ..kész álláspontja van' 1 s ehhez makacsul ragaszkodik, azért ez a polemikus állapot különösen a fiatalság egy részénél arra a bizonyos felületességre és nagyképűségre vezet, amely bizonyára már nemcsak e sorok írójának, de másnak is annyira visszatetszett külföldön jártában, amikor azt látta, hogy a tudomány másféléves csecsemői a „mester szavai" és néhány vékonypénzű tudományos röpirat elolvasása alapján sokszor a legnehezebb theologiai kérdésekről olyan irigylésreméltó könnyedséggel és biztossággal adják le véleményüket, mintha a tudományt már legalább is fenékig kikanalazták volna. Ne tessék félreérteni. A hálátlanság rút bűnébe esném, ha ezzel a külföldi s nevezetesen a németországi theologiai tudományosságot egyáltalánosan leszólni akarnám. Ez az éremnek csak egyik oldala s hála Istennek, a külföldi tudomány elég gazdagolyan hatalmas nagy művekben, amelyek magasan emelkednek felül a napi polémián s a tudományos fejlődésnek igazi mérföldjelzői. De ha ezt készséggel és hálával elismerjük, akkor a külföldi tudomány amaz árnyoldalának föntebbi jellemzését alig lehet igazságtalan karrikaturának minősíteni. És ha ez tény, akkor nem jogosult-e az a vélemény, hogy ezzel szemben, tehát egy bizonyos tekintetben, kedvezőbb helyzetben vagyunk mi. akik mintegy csendes, viharmentes szigetről nyugodt szemlélői lehetünk annak a tudományos harcnak, amely a külföldön folyik, a napi polémia hevétől távol és mérgétől menten nyugodtan dolgozhatjuk föl a külföldön folyó tudományos munka értékes eredményeit s higgadtan mérlegelhetjük az ott hevesen ide-oda hánytorgatott pro- és contra-érveket ? Ez a sajátos helyzetünk legalább is arra képesít bennünket, hogy nyugodtan tekintsük át a külföldi tudomány fejlődését, a theologiai munka és harc termékeiről elfogulatlanabból és tárgyilagosabban ítéljünk és a mi a fő: nagyobb gondot fordítsunk a theologiai tudomány állandó nayy problémáira, mint a napi polémia kérdéseire. Már ez a helyzetünk arra szólít fel bennünket, hogy ne csak máról holnapra dolgozzunk, hanem hosszabb időre igyekezzünk szolid, alapvető munkát végezni és ha ezt teljes hűséggel és lelkiismeretesen megtesszük, akkor nem vádolhatnak bennünket elmaradottsággal csupán azért, mert munkánk nem viseli éppen annak a hónapnak a helyzet-bélyegét, amelyben megjelent. Sajátos helyzetünknek ezt az egy előnyét fordítsuk tehát első sorban a maguuk hasznára, de ha ezt a feladatunkat hűséggel teljesítjük, akkor talán elérkezik még az az idő is, amikor munkánk a külföldi tudománynak is javára válhatik. Egyesek eddig is megtették, hogy időről-időre a külföld