Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 83 ott, ahol a különböző törzsek néppé egyesülése folytán a szellemi élet számára mintegy Organismus fejlődik; az ilyen nemzeti vallásokban a természeti hatalmakat a költészet mythoszai váltják fel. Végre ahol a nemzetiség határait is áttörve, az emberiség eszméje előtérbe lép, a kultura is, mint a szellemi élet célja és feladata, jelenik meg s vallásilag ennek felel meg a világvallás.*) Itt aztán nagyon sok függ megint magának a népnek természetétől. A fejlődő igények mind távolabb tüntethetik fel az elérendő ideált s vezethetnek aszkézisre (brahmanismus, buddhismus), vagy belevonják azt az elérendő ideált a gyakorlati élet körébe s mindjobban érzékiesítik (görög, római va! llás). Amennyiben az egymáshoz közel álló népek egy ugyanazon kultura eredményeit mutatják, a vallások osztályozása kiindulhat az egyes népfajok csoportosításából is, amint azt Chantepie de la Saussayenál látjuk, s manapság sokszorosan alkalmazást talál. Egyéb felosztásoknak az a nagy hátránya van, hogy kellő határvonalat vonni sohasem lehet polytheisztikus és monotheisztikus elemek, természeti és erkölcsi motívumok között, mert ezek többékevésbbé mindenik vallásnál ott találhatók. A váltság fogalma pedig szűkebb körű, mint az előbbiek akármelyike, a vallásnak pusztán egyetlen momentumát foglalja magában. De mondom, ez az osztályozás mellékes. Fődolog, hogy a keresztyénség vallástörténeti helyzetével tisztába jöjjünk s mi annak önállósága, semmi másból le nem vezethetősége, egyedül álló volta mellett foglaltunk állást. Hogy mily nehézségek merülnek itt fel. mikor egyfelől a buddhismus, izlam a keresztyénséggel konkurrenciába lépnek, másfelől tudományos ellenvetések tömegével kell megküzdeni, azt nem szükséges hosszasabban rajzolni. Kérdés, ha a magunk vallásának kijelentésszerű jellegét elismerjük, más vallásokkal szemben tagadó álláspontra szabad-e helyezkedni ? vagy amit másutt a képzelet szüleményének tartottunk, azt a keresztyénségben isteni eredetűnek nyilvánítani ? Próbáljunk röviden az ellenvetésekkel szembeszállni. Előre is kijelentjük azonban, hogy az ó- és új-szövetségi kijelentés szerintünk egységes s hogy eredményre juthassunk, a vizsgálódásnak mindkettőre ki kell terjeszkednie. Tehát első sorban Istennek az ószövetségben közlött kijelentését kell fenntartanunk, úgy, amint az nagy üdvtörténeti tényekben s azokhoz kapcsolódó tanokban előttünk feltárul. Ismeretes, hogy a boncoló kritika az ószövetségi vallásnak kétféle fejlődésszerű előállásáról tud. Kuenen-Wellhausen és az ő vallástörténeti iskolája bizonyos „ideologikus konstrukció" alapján jár el. melynél fogva Izrael vallási története magokból az ótestamentomi forrásokból merítendő ugyan, de a kezdetet mindenesetre *) Stange: Grundriß der Keligionsphilosophie. 32 kv. 1*
