Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai

Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai tekintettel a külföldre. Ha hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzetéről van szó, sokan azt hiszik, hogy erről csak panaszkodni lehet. Panaszt hallani is eleget és az az alaphang, mely ezekből a panaszokhói kicsendül, többnyire a külfölddel való ilyenforma összehasonlítás: „Mennyire vagyunk mi a külföldtől — ég és föld!" Hányszor hallunk ilyenforma panaszt: A mi hazai theologiai tudományosságunk vagy ötven évvel sántikál a külföld után és úgyszólván improduktiv; mert a mi csekély theologiai irodalmunk van, az is még a kezdet kezdetén áll és a hazai protestáns egyháztörténet művelését ügyeimen kivtil hagyva a többi egészen a külföldtől függ. Es mi tagadás benne: itt csakugyan vannak nagy hiányok és fogyatkozások. De legyünk igazságosak. Először is vegyük figyelembe azt, hogy e tekintetben protestáns theologiai tudományosságunk nem tesz kivételt, hanem ugyanaz az Ítélet áll hazai tudományos életünknek egy némely más köreire is és hogy egyéb kisebb protestáns nemzetek theologiai irodalma is, mint pl. a svédeké vagy a dánoké, nagy mértékben függ ugyanazoktól, akiktől mi függünk, a németektől és az angoloktól. Hogy ezekkel a nagy nemzetekkel, amelyek között a theologiai irodalomnak százezernyi és milliónyi közönsége van, mi maroknyi magyarok a theologiai irodalom terén sem versenyezhetünk, hogy velük szemben szinte állandóan tanítványi viszonyban vagyunk, az természetes dolog és ezen nincs mit panaszkodni, ameddig amazoktól igazán tanulni igyekszünk. A baj csak ott kezdődik, a hol ez az igyekezet is meglankad és tagadhatatlan, hogy ezt az igyekezetet nem ritkán lankasztja meg épen az a bizonyos — e tekintetben eléggé nem kárhoztatható — sovinizmus, amely akár bevallottan akár be nem vallottan magára nézve méltatlan dolognak tartja, hogy idegenektől tanuljon. Pedig hát ha igazán művelődni akarunk és a műveltségben valamikor önállóságra jutni, akkor előbb iskolába kell járnunk — nemcsak a jó barátainkhoz, hanem akár ellenségeinkhez is, noha az igazi műveltség nem ismer ellenséget, Theol. Szaklap. VIII. évi. 1