Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
274: Veress Jenő. Alapvető elvekből való levezetés útján nem tudhatjuk meg, mely cselekvésnek kell károsnak s melyik cselekvésnek kell jótékonynak lennie. Ε szakasz elején közölt levélrészlet épen ebből a szakaszból való, melyben a korabeli angol utilitárizmus főképviselőjével közli a hasznossági erkölcstanról való bírálatát és a saját erkölcstani felfogását. Itt tehát a cselekedet egy következménye s nem a következménye, van elismerve. Az utilitárizmus sem érvényesíti a maga egész mivoltában a természetes okozatiság törvényét. 1) Az intuitívnak nevezett erkölcstan által elitélt cselekedetek első sorban magának a cselekvőnek az életét rövidítik meg. második sorban hátrányosan érintik családjának és harmadik sorban a társadalomnak mint egésznek az életét is. Ezeknek az eredményeknek. valamint az ellenkező eredményeknek tekintetbe vétele vezetett a felállított tiltó és parancsoló erkölcsi szabályok alkotásához, elrendeléséhez és követéséhez. Tehát az utilitárius gyökér megtalálható az intuitiv erkölcstanban. Mintahogy Spencer „The Ethics of Kant" cimü értékezésében határozottan állítja, hogy Kant erkölcstana is — utilitárius. 2) Természetesen nem a Bentham- ós Mill-féle utilitárizmus. Az utilitárizmus azonban a cselekvésnek csak az induktív úton elért elveit ismeri el. Éppen azért csak előkészítőül szolgál ahhoz az utilitárizmushoz, amely ezeket az elveket a lét megállapított feltételei között folyó élet folyamatából vezeti le. 3) Tehát az erkölcstan összes érvényben álló módszerei elhanyagolják a végső okozati összefüggéseket. Az erkölcstani tudomány feladata pedig az, hogy a természetes okozatiság egyetemes törvénye szerint állapítsa meg az erkölcsi élet törvényeit. Vagyis a fejlődéstani erkölcstan tárgya hasonlíthatatlanul szélesebb körű. Az erkölcsi cselekvést az egész cselekvés egy részének tekinti. Az erkölcsi életet az egyetemes élettel s közelebbről az egész egységes emberi élettel való szerves összefüggésében vizsgálja meg. Ebből kifolyólag a fejlődéstani erkölcstan szerves összefüggésben áll a többi tudományokkal is, a természettannal, élettanai, lélektannal és társadalomtannal, mint az egyetemes életről szóló különböző szaktudományokkal. Az erkölcstan a fennebbi tudományoknak egy részét magában foglalja. Az erkölcstannak is van természettani, élettani, lélektani és társadalomtani szempontja (physical, biological, psychological and sociological aspect), amennyiben az ember a szervetlen és szerves természeti élet törvényei alatt álló, lelki élettel biró, társas lény. Éppen azért az erkölcstan végső magya!) Principles of Ethics. I. 21. §. 56—58. 1.; Collins: 627. 1. ή a) Először, Fortnightly Review« 1888. júl. XI,IV. köt. 142—156. &) aztán bővítve: Essays: scientific, political and speculative 1891. III. 192—216. 1.; c) Vetter Β", német ford.: Kant's Ethik. „Zeitschrift für Philosophie und politische Kritik" 1889. 95. k. 57-82. 1. a) Principles of Ethics. I. 22. §. 59—61. 1.; Collins: 627. 1.
