Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

270: Veress Jenő. A Megismerhetőről való teljesen egységesített tudás a bölcsészet. A Megismerhetőnek alaptörvénye a fejlődés. A bölcsészet alapelve pedig a fejlődés-feltevés. A bölcsészet legmagasabb és záró része az erkölcstan. Ennek az erkölcstannak ismertetése e szakasz tárgya. Ez az erkölcstani rendszer az összetevő bölcsészet rendszerének két utolsó kötetében, a „Principles of Ethics" végső, teljes és egységes kiadásában (1892—3.) található. Tulajdonképen minden megtalálható benne, ami Spencer erkölcstana ismeretére szükséges. Az egész bölcsészeti rendszernek s az erkölcstant megelőző s annak alapját képező rendszer·részeknek a főgondolatait az erkölcstanban is megismétli Spencer, úgy, hogy az erkölcstannak az egész rendszerrel való összefüggésében való megismerését magából „Az erkölcstan elvei"-ből megszerezhetjük. Csupáu a lehető teljesség, a még részletesebb gondolatkifejtés és a rendszerben s az erkölcstanban is végbement változásnak és fejlődésnek megismerése végett szükséges az egész rendszernek, az erkölcstani vonatkozású többi részeknek s az erkölcstani tárgyú értekezéseknek a tekintetbe vétele. Dolgozatunk történelmi részében már megemlítettük az összes idevágó részeket magából a rendszerből s a külön megjelent értekezésekből is. Mindezeket a tartalmi ismertetés és még inkább a bírálat megfelelő helyein rendesen beillesztjük, illetőleg tárgyaljuk. Az erkölcstani rendszer tagolódását magából a főműből állapítjuk meg. Spencer maga hat részre osztva jelentette meg a „Principles of Ethics"-et. Ezek a részek: I.: The Data of Ethics; II.: The Inductions of Ethics; III.: The Ethics of Individual Life; IV.: Justice; V.: Negative Beneficence; VI.: Positive Beneficence. A három utolsó résznek (IV—VI.) közös főcíméül adta: The Ethics of Social Life. Egyszersmind ez a rész képezi a második kötetet, míg a három első rész alkotja az első kötetet. „Az erkölcstan tényei" (I. .1—303. 1.) az élettan, lélektan és társadalomtan eredményei alapján nyert általános erkölcstani elveket foglalja össze. „Az erkölcstan gyakorlati általánosításai" (indukciói) címen (I. 305—472. 1.) az egyetemes emberiség között uralkodó erkölcsi felfogásokat és szabályokat ismerteti, a tényleges erkölcsiség kódexét akarja adni. Tehát az első részben az eszményi erkölcsiség s a tudományos erkölcstan alapelveit adja a tényadatok alapján. Vagyis a két első részben egyetemes néplélektani, társadalomtani, tudományos és bölcsészeti alapon az erkölcsi elveket tárgyalja. Elvi Erkölcstant ad. Az Elvi Erkölcstan képezi tehát logikailag Spencer erkölcstana első részét. A következő négy rész együttesen alkotja az Alkalmazott Erkölcstant. „Az egyéni élet erkölcstana" (I. 473—561. 1.), nevének megfelelőleg, az egyéni erkölcsi életet tárgyalja. A három utolsó rész „A társadalmi élet erkölcstanáét (II. 1—433.1.) adja az „Igazságosság" (II. 1—260. 1.), a „Nemleges