Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

A konfirmációról. 267 Maga a konfirmációi cselekvény legyen egyszerű, komoly és ünnepies jellegű s külsőleg is ennek megfelelő; a fősúlyt itt is ne a külső diszre, hanem a belső tarialomra helyezzük, anélkül, hogy a külsőt elhanyagolnánk. Az egész cselekvénynek ne csak külső menetében, de tartalmi emelkedésében is jusson kifejezésre az, hogy a konfirmációi cselekvény az Úr vacsorájában éri el a maga betetőző kifejletét, célját, koronáját. Magát a konfirmációt ne tegyük a gyermekek előtt mysterium tremendummá; a konfirmációi hitvallás és fogadalom jelenjék meg előttük úgy, mint természetes, önkéntes kifejezése annak, ami szivüket eltölti. A konfirmációi hitvallás és nevezetesen a fogadalom ne viselje az eskü jellegét, hanem egyszerű, világos alakban feleljen meg annak, amit erre nézve fentebb kifejtettünk. A konfirmációi oktatás legyen tartalmilag koncentrált, lelkipásztori és ünnepiesebb jellegű, mint a közönséges iskolai vallásoktatás. A konfirmációi oktatásnak nem lehet a feladata, hogy az egész népiskolai vallástanítás anyagát — akárcsak kivonatosan — ismételje. Ahol e tekintetben nagyobb hiányok vannak, ott ezeket ínég a tulajdonképeni konfirmációi oktatás előtt kell vaJaini módon pótolni; különben a konfirmációi oktatás nagyon is íkolaszerűvé válik és ezzel csak veszt a hatásából. Amint nem helyes, ha a konfirmációi oktatás tartalmilag terjengős, szétfolyó, egységtelen. úgy az sem kívánatos, hogy idői tekintetben túlságosan hosszúra nyúljék. A belső, tartalmi koncentrációnak feleljen meg a külső, idői koncentráció is. Meggyőződésem szerint ez a konfirmációi oktatásnak csak javára válik, feltéve, hogy a rendes vallásoktatás kellő alapot vetett; de természetes, hogy az idői koncentráció mellett sem szabad a konfirmációi oktatásnak lázas sietéssé fajulnia. Ez ismét a munka intenzitásának rovására esnék. A konfirmációi oktatás lelkipásztori jellege viszont azt kiváuja meg, hogy az egyidőben egy helyen oktatott konfirmandusok száma ne legyen túlságosan nagy. Nagyobb, különösen városi gyülekezetekben sokszor épen a konfirmandusok nagy száma teszi a konfirmációi oktatást sok növendékre nézve jóformán eredménytelenné. Az ebből származó bajokon okvetetlen segíteni kell és egy kis jó akarattal lehet is segíteni könnyen, akár úgy, hogy csakugyan minden lelkész minden évben végez konfirmációi oktatást, ahol többen vannak; akár úgv, hogy két konfirmációi időt hozunk be, a szokásos tavaszi mellett egy őszi vagy ádventi konfirmációt is, ahol ez lehetséges; akár egyszerűen párhuzamos csoportok berendezésével. Az mindenesetre szörnyen visszás dolog, de nagy létszám mellett nem csoda, ha a lelkész konfirmandusainak egy részét úgy szólván csak látásból ismeri. A lelkipásztor és hivei között megkívánt személyes viszonynak mindenesetre már a konfirmációi oktatás alkalmával kell kezdődnie, ami nagy létszám mellett lehetetlen.