Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: A konfirmációról
268 Pröhle Károly. Már a konfirmációi oktatásban és magában a konfirmációi cselekvényben is jusson határozott kifejezésre az, hogy a konfirmáció nem csupán valaminek vége, befejezése, hanem még inkább kezdet, kezdete a fiatal keresztyén önkéntes részvételének a gyülekezet vallásos életében és szeretet-munkásságában. Ebből a szempontból tekintve nagyon helytelen dolog, ha a konfirmációi beszéd, amint az nem ritkán történik, a búcsúvétel érzelgős hangulatában folyik le. Nem, nem búcsuvételről van itt szó, hanem a vallási öntudatosságra jutott fiatal keresztyéneknek a gyülekezetbe mint tevékeny vallásos közösségbe való bevezetéséről. Azért a keresztyén hit és élet alapigazságai mellett és azokkal együtt már a konfirmációi oktatásban súlyt kell helyezni azokra a mozzanatokra is, amelyekben a keresztyén vallásnak közösségi jellege nyilvánul, vagyis a gyülekezethez és általában az anyaszentegyházhoz való viszonyra. A lelkész mint konfirmátor mutassa fel ennek áldásos voltát; ismertesse meg a keresztyén szeretet munkáit, amelyek mindnyájunkat valami módon közreműködésre szólítanak; igyekezzék konfirmandusaival megértetni, hogy ennek a visszonynak a konfirmáció által és azután nemcsak hogy lazúlnia nem szabad, sőt inkább erősebbé és bensőbbé kell válnia. Mindennek azonban értelme csak úgy van, ha visszont a keresztyén közösségnek, az egyháznak, a gyülekezetnek, első sorban magának a lelkipásztornak különös gondja van a már konfirmált ifjúságra. Ennek a gondnak elmulasztása egyik főoka annak, hogy az elemi vallásoktatás, hozzáértve a konfirmációi oktatást és a konfirmációt, a későbbi években oly sokszor eredménytelennek tűnik fel. Ha az egyház a konfirmáció után nem törődik eléggé a serdülő ifsusággal, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy épen a konfirmáció után oly sokan elidegenednek az egyháztól. Ezen a téren még sokkal többet kell tennünk. Annak idején mint gyakorló lelkész azt tapasztaltam, hogy épen ez, t. i. a konfirmált ifjúság gondozása, igen „hálás" munkatér. De gyakorlati irányban nem akarok további részletekbe bocsátkozni. Elég az hozzá, hogy a konfirmáció, amit csak hálával említhetünk meg, még ma is egyike a legnépszerűbb és a legáldásosabb egyházi intézményeinknek s azért igen sok okunk van arra, hogy reá különös gondot fordítsunk. Pröhle Károly.
