Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: A konfirmációról
A konfirmációról. 255 volt. hogy az egyháznak úgy kiskorú, mint felnőtt tagjai a keresztyén hit igazságaiban kellő oktatást nyerjenek („catechismus"). Az Ur szent vacsorájában való részvételt az először résztvevő kiskorúakra nézve sem kötötte más feltételhez, mint a felnőtteknél, t. i. hogy a Káté útmutatása szerint a szükséges hitismeretek meggyőződésszerű birtokában legyenek s erről az időnkint tartott egyházlátogatási vizsgálatok s a gyónásnál szokásos kihallgatás alkalmával számot tudjanak adni (Visitationsexamen, Beichtverhör). A kiskorúak ily módon lassanként nevelődnek bele a gyülekezeti és egyházi életbe. Ez a gyakorlat az evangelikus egyház hitelvi követelményeinek teljesen eleget tett. 5. Hogy mind a mellett az egyértelműleg elvetett római szentségnek neve alatt az evangélikus egyházban egy új egyházi cselekvény fejlődött ki, erre különféle történeti és gyakorlati (tehát nem hitelvi) indító okok és körülmények hatottak közre: különösen a rajongók harcai a gyermek-keresztség ellen, a rómaiakkal ismételten megkisérlett béketárgyalások (a konfirmációra nézve e tekintetben legfontosabb a regensburgi értekezlet 1541-ben), s egyszersmind a római propaganda elleni védekezés érdeke, továbbá az a szükségérzet, hogy az egyházi vallásoktatás, melyben az ó-egyházi katechumenatus felelevenítését látták, legalább bizonyos viszonylagos és ünnepies befejezést nyerjen. A fentebb érintett u. η. hitvizsga vagy katechismus-vizsga (Glaubensexamen, Katechismus-Examen) és a gyónásnál szokásos kihallgatás tekinthetők az evangélikus egyházban a konfirmáció első elemeinek. Az a fontosság, melyet az ifjúság vallási oktatásának és nevelésének mindenütt tulajdonítottak, az egyház serdülő tagjaira vonatkozólag megokolttá tette ezen elemek összefoglalását, önállósítását s az egyházi rendbe való beillesztését. Eddigi történeti ismereteink szerint ezt a lépést Butzer János strassburgi reformátorlelkész tette meg, kire valószínűleg befolyással volt a cseh-morva testvérek hasonló szokásainak ismerete. Első történetileg biztos nyoma az evang. konfirmációi gyakorlatnak mégis nem Strassburgban. hanem Hessenben és Kasselben található fel 1539-ben; bizonysága ennek az úgynevezett ziegenhaini egyházi rendszabály (Kirchenordnung), mely Butzer befolyása mellett jött létre s melyben a konfirmáció („Firmung und Händeauflegung") a „sacramentliche Zeremonien" között fordúl elő. Lényeges részei: vizsgálat a káté főpontjairól, e közben a gyermekek hitvallástétele és fogadalma, mely utóbbi különösen az egyházi fegyelem engedelmes elismerésére vonatkozik, kézrátétel, mint, a Szentlélek közlését symbolikusan kifejező cselekvény, imádság. Azon német tartományok, illetőleg városok között, melyekméga reformáció századában behozták a konfirmációt, nevezetesebbek Hessenen kivül: Strassburg, Brandenburg, Liegnitz, Pomerania stb.
