Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

224: Veress Jenő. az embereknek a környezethez való alkalmazkodásából előálló tevékenység. Elfogadja az őt megelőző angol képzetkapcsolási lélektan helyes eredményeit, de ki is egészíti és javítja azzal, hogy a szellemi élet, a lélek, a tudat és öntudat nem érzékletek és képzetek puszta összekapcsolt összege, hanem egy lényegében megismerhetetlen kapcsoló tényező, lelki energia. A viszonylag határozatlan s össze nem függő egyneműségből viszonylag határozott s összefüggő különneműségbe való fejlődés törvénye érvényesül a lelki fejlődésben is. Az igazság kritériuma — mondja a Mill-féle tiszta tapasztalati lélektannal szemben —: a „tagadása felhoghatatlan" elv. Ezt pedig nem a tapasztalatból kapjuk, hanem magával hozza az egyén átöröklés útján kapott szellemi képességében. Másfelől a tapasztalatokat minden egyén a maga sajátos lelki mivolta szerint dolgozza fel. A veleszületett szellemi természet és az igazságnak azzal járó kritériuma az egyénre nézve apriori, de a fajra nézve aposteriori. A faj végtelen hosszú tapasztalatai folytán felhalmazódott és átörökölt szervezeti és szerkezeti tulajdonságokban kapja az egyén a gondolkodás formáit. Ebben egészíti ki Spencer Kantot. Az egyénre nézve Kant által apriorinak bizonyított szemléleti és gondolkozási formák a faj számára apositerioriak, szerves fejlődés folytán adottak. így mutatja ki aztán a részletes és különös összetevés és elemzés útján egész szellemi életünk kifejlődését fel az eszthetikai, erkölcsi és vallási érzésekig és fogalmakig. Különösen ez a szakasz bír elsőrangú erkölcstani fontossággal.*) Az életnek ebben az egyetemes országában az így fejlődött szellemi élettel biró emberek társas szervezete a társadalom s ennek fejlődése további foka a fejlődésnek. Erről szól a társadalomtan. Mint az egyén, úgy a faj, a társadalom, az emberiség élete is folytonos kölcsönhatásban van az életviszonyokkal. Maga a társadalom nem mekhanizmus, hanem organizmus, nem mesterségesen készített gépezet, hanem természetesen, mintegy élettanilag nőtt szervezet. Helyesebben szuper-organikus képződmény. Az élettani és a társadalmi szervezet között azonban a nagy hasonlóság mellett két alapvető különbség van. Az élettani szervezeteknek csak a középponti szerve öntudatos, míg a társadalomban az azt alkotó minden egyénnek van öntudata. Míg a szervezetben az egyes részek az egész érdekében működnek, addig a társadalomban az egész van az egyesek érdekében. Ebből az álláspontból származik Spencer sokat emlegetett individuálizmusa. Kora ifjúságától késő vénségéig számos értekezésében és munkájában s társadalomtanában is erélyesen védi az egyén szabadságát az állami mindenhatósággal, az államszociálizmussal szemben. Társadalomtani OÖ " *) Spencer II.: Principles of Psychology 1870—72.2 és 1890.5 II. XVII. 476-539 §; Collins Kivonata 365-385. 1.