Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstana. 197 nem éri el. Sidgwick a módszerek szerint háromféle erkölcstani irányzatot különböztet meg, az önzés, a belátás és hasznosság erkölcstanát, az egoizmust (vagy még inkább, — mint ő is többször mondja — az egyéni és egyetemes [egoistic and universalistic] hedonizmust), intuicionizmust és utilitarianizmust (Egoism. [Hedonism.], Intuitionism, Utilitarianism). Martineau 2) az erkölcstani elméleteknek és rendszereknek két fő faját vagy tipusát különbözteti meg, a nem-lélektani elméleteket (Unpsychological Theories) és a lélektani erkölcstanokat (Psychological Ethics). Az előbbieket ismét metafizikai (Metaphysical) és fizikai (physical) csoportokra osztja fel s a metafizikaiak között ismét transceudens (transcendental) és immanens (immanental) jellegűeket különböztet meg. A lélektani erkölcstanokat pedig idiopszikhologiai (idiopsychological) és heteropszikhologiai (hetero-psychological) csoportokra osztja fel. Paulsen 3) két főirányzatot jelöl meg, az alaki (formalisztikus) és célszerűségi (teleologikus) erkölcstant. Az erkölcstani rendszereknek sajátos, jellemző szempontokból való emez és más osztályozásaival szemben a mi egészen általános jellegű felosztásunk csak a történelmi áttekintés egyszerűsítésére és a legáltalánosabb jellemzésre szolgál. Az ó-korban a két főirányzatot a két legnagyobb rendszer, a Platón és Aristoteles erkölcstana képviseli. A keresztyénség az. Alapító erkölcsi személyiségének és erkölcsi tanításának leírása és elemezése útján hozott létre elméleti, theologiai erkölcstant. Ez az erkölcstan a Jézus Krisztus történelmi személyiségén alapszik s ennyiben történelmi-tapasztalati jellegű. De mivel az Alapító személyiségében és erkölcstanában az eszményi, isteni ember erkölcsi képét s a tökéletes társadalom, az istenországa rajzát látták, elmélkedő erkölcsi rendszert, a kellő világ theologiai erkölcstanát alkották meg. A theologiai erkölcstan a középkori skolaszticizmus világából az autonómia útjára lép a reformációval. A theologiai erkölcstan továbbra is megtartja elemző és idealisztikus irányát, bár az erkölcsi eszmény tartalma sokféleképen változik, le napjainkig. Az önálló bölcsészeti erkölcstan az új-korral kezdődik. A bölcseleti erkölcstan két irányát, a tapasztalati és a spekulativ erkölcstant megtaláljuk Bacontól Mill János Stuartig és Descartestól a szubjektív ideálizmus második nemzedékéig — Spencer rendszere, közelebbről erkölcstana megalkotása előtt. A metafizikai rendszereket és a racionálizmust s azokkal együtt azok erkölcstani elméleteit is felbomlasztotta Kant kritikai bölcselete és for1) Sidgwick II.: The Methods of Ethics. 1875.1 1907.' 2) Martineau, James: „Types of Ethical Theory. 2 k. 1882.' 1885.« 1891.3 3) Systematische Philosophie. (Die Kultur der Gegenwart. I. Teil, VI· Abt.) Paulsen, Friedrich: Ethik. 282—312. 1.
