Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

198: Veress Jenő. malísztikus erkölcstana. A gyakorlati ész követelménye és alkotása az erkölcsiség. Az erkölcsiség középponti helyet foglal el az ember szellemi életében. Legfőbb szabálya a kategorikus imperativus. Az erkölcstan autonóm és Paulsen fentebbi felosztása szerint formalisztikus. A szubjektív ideálizmus erkölcstani, képzeleti és logikai alapformáiban egy metafizikai elvből vezetik le az eszményi élet erkölcstanát. Schleiermacher közvetítése, Schopenhauer pesszimizmusa, Herbart eszthetikai formáiizmusa és Beneke eudemonizmusa után a német pozitivizmus jelenik meg Feuerbach-hal. Franciaországban azalatt a 18. század racionálizmusát, szenzuálizmusát és naturálizmusát a nagy forradalom után a 19. század első felében a spirituálizmus és eklekticizmus váltotta fel, míg a század közepe felé Comte és a pozitivizmus s annak természettani és társadalomtani jellegű erkölcstana jelenik meg. Angliában, illetőleg Nagybritánniában mind a tapasztalati, mind a speculativ erkölcstani irányzatnak megvolt a maga története. A németek lekicsinylésének a „sekélyes angol empirizmus"-sal szemben nincs meg a ténybeli alapja. Nagybritánniában Bacontól Mill János Stuartig és More Henriktől Mansel Henrikig megtaláljuk mind az empirizmus és a reálizmus, mind a spekulativ vagy ideálista bölcsészet képviselőit s a megfelelő erkölcstani irányzatokat is. Csupán csak annyit kell megállapítanunk, hogy a brit bölcsészet kezdettől fogva túlnyomólag reálisztikus jellegű, mint ahogy a német bölcsészet túlnyomólag ideálisztikus és kritikai irányú. A középkorban Duns Scotus (f 1308), Bacon Roger (f 1292), Occam Vilmos (f 1347), a nomiuálizmus és individuálizmus képviselői az univerzálizmus-reálizmus híveivel, Aquinoi Tamással (1227—1274), és Nagy Alberttel (1193—1280) szemben. Az líjkorban pedig Verulami Bacon Ferenc (1561—1626'. Hobbes Tamás (1588—1679), Locke János (1632—1704), Hartley Dávid 1705—57), Hume Dávid (1711—76). Bentham Jeremiás "(1748— 1832), Mill Jakab (1773 — 1836) és Mill János Stuart (1806—73), az empirista irány hívei. De másfelől a 17. századbeli cambridgei misztikus platonizmus képviselőitől, More Henriktől (f 1687) és Cudworth Ralph-tól (1617—88) kezdve megtaláljuk az ideálisztikus és kritikai irányt is. Ez a misztikus platonizmus később a 18. és 19. század határán ismét megújult. Kiváló mértékben a skótok között otthonos a spekulatív irány. A 18. században Reid Tamás (1710—96) és az u. n. skót iskola mind általános bölcsészeti. mind erkölcstani tekintetben jelentőségessé válik s a francia bölcsészetre, különösen a spirituálizmusra befolyást is gyakorol. A 19. század első felében Coleridge Taylor Sámuel (1772—1834) és Carlyle Tamás (1795—1881) (az utóbbi skót származású), átültetik a német ideálisztikus és romántikus bölcsészetet és költészetet. Amaz Schelling, emez pedig az idősb Fichte tanítványa. Ha Hume szenzuálizmusa felébresztette Kantot „dogmatikus álmá-