Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Schneller István dr.: Abaelardus Péter
186 Dr. Schneller István. így már most nyugodtan ápolhatta Heloise szeretett férjének sírját, buzgón imádkozhatott lelki üdvösségeért s ott a túlnanban örök egyesülésükért. 1) Sírja fölött ο emelte a sírkövet a következő felirattal: „Est satis in titulo, Petrus hic jaeet Abailardus. Cili soli patuit scibile quidquid eiat." De nem feledkezett meg az özvegy Abaelardus fiáról Astralabiusról sem. Ugyanabban a levélben, amelyben a clunyi apátnak absolváló documentumát kéri, ugyanabban felkéri őt arra, hogy emlékezzék meg Astralabius fiukról is s igyekezzék részére akár a párisi vagy más püspök útján egyházi javadalmat kieszközölni (L. Migne Γ98. k. 428. 1.), amire nézve megígéri Heloise „Oszentségének", hogy a kellő lépéseket tehetsége szerint megteendi. (Migne u. o. 429.) Mint anya később még azt a lehetőleg keserű lépést is megteszi, amidőn ugyancsak fia érdekében alihoz fordul, ki férjét leginkább üldözte, Clairvauxi Bernhardushoz, aki azonban minden kegyeskedése dacára — legalább a pápához intézett levelének rideg sorai szerint, — nem bocsátott meg Abaelardusnak, hanem őt még fiában is — némán üldözte. 2) Heloise még 21 évig élhetett mint buzgó apátnő férje emlékének. Halálos ágyán rendelkezett, hogy férje sírjába temessék. Ez meg is történt és pedig nem anélkül, hogy az utókor kegyelete jelentős csudával ne kapcsolta volna egybe magát a temetést. A fönt idézett Chronica ugyanis azt mondja, hogy akkor, amidőn Heloise holttestét a sírba bocsátották. Abaelardus felemelt karokkal, őt átölelve fogadta. 3) A tudomány, a szenvedés és a szeretet e nagysága által meg') A chronicus (ms. Turonici) szavai szerint: Quae (t. i. Ileloise) vere ipsius amica, magnam ei post mortem in assiduis precibus fidem servavit. (U. o. 92. 1.) 2) Sed et quod petit abbatissa de Paraklito per ipsum (t. i. a levélvivő), — si dignamini — scire potestis; et facere, si dignum judicatis. Eugenus pápához intézett levél, mely Migne 182. köt. 484. lapján mint 278-dik levél szerepel. 3) „Et sic eadem defuncta ad tumulum apertum deportata, maritus ejus, qui multis diebus ante earn defunctus fuerat, elevatis brachiis illám recepit, et ita eam amplexatus brachia sua strinxit". A bámuló, hivő chronicus így folytatja: Licet hoc loco exclamare Ο altitudo divitiarum scientia et sapientiae Dei! Ecce enim, qui cum iniquis quodam modo erat deputatus, post obitum misericordiae divinae signa dat manifesta, ut ubi abundaverat forte delictum, abundaverit et gratia. Mirandum sane, quod mortuam uxorem ad se venientem ipse brachiis expensis susceperit, dilectaque in ulnas suas recepta, iisdem compressis, foederis conjugalis non intermortui argumentum dederit, sive hoc Deus arctae poenitentiae tributum voluit, ut ostenderet se a resipiscentibus non abhorrere, sive hoc dátum sanctitati heroinae nostrae, quam nemine penitus discrepante omneis praedicant fide, exemplo et doctrina, omnibus sui seculi feminis praeluxisse et inter beatas certo annumerandam". A kegyes hívő hitének támogatásával még több analog esetet hoz fel. L. Migne 178 k. 92. 1.
