Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

184 Dr. Schneller István. tisztelettel fogunk megemlékezni — Abaelardus révén. Isten akaratja vezérelte őt az utolsó években ide Clunyba s benne adott nékünk oly ajándékot, mely aranynál és drágaköveknél dicsőbb. — Kedves húgom! Alázatteljes magaviseletét, amelyről Clunyban mindnyájan tanúskodnak — nem könnyű néhány szóban jellemezni. Ha nem csalódom, s úgy nincs emlékezetemben egyetlen egy sem, kinek élete és külseje az övénél igénytelenebb volt. A szent German us nem lehetett nálánál szerényebb, a szent Márton — nem szegényebb. Testvéreink nagy seregében az én indításomra ő magasabb állást foglalt el s mégis az utolsónak kívánt ő föltűnni még ruházkodásának igénytelensége által is. Gyakran csudálkoztam a fölött, midőn a körmeneteknél a szokás szerint ő velem a többiek élén haladt, hogy ily fényes nevű férfiú mikép vetheti meg, vetheti el önmagát annyira. Nem egy testvér a szép ruhát keresi: néki a legrosszabb is túlságos jó volt. Éppen ilyen volt az étkekkel és italokkal, s minden érzéki élvezettel szemben. Fényűzési tárgyaktól egészen eltekintve, lemondott mindarról, ami az életre nézve nem volt a leginkább nélkülözhetetlen. Magaviselete és szava önmagában véve, valamint másokkal szemben is kifogástalan volt. Szüntelen olvasott, gyakran imádkozott, soha sem beszélt, ha csak tudományos társalgás és isteni dolgok fölötti értekezés nem kényszerítették őt hallgatása megszakítására. A mennyei sacramentumot, ahányszor az lehetséges volt — élvezte, Istennek felajánlva a halhatatlan bárány áldozatát; s miután leveleim útján és buzgólkodásommal ismét visszanyerte az apostoli szék kegyelmét, abban rendesen részt vett. S mit szóljak még?! Szelleme, szája, egész élete tudományos, bölcsészeti és isteni dolgokat tanított, hirdetett. Velünk egy szellemben és őszintén, Istent félve és a rosszat kerülve, elmélkedve az Isten Ítélete fölött — az Úrnak szentelte nagy életének utolsó pillanatait. A végett, hogy némileg felüdüljön és hanyatló egészségi állapota megerősödjön, a Chálons közelében fekvő Sct. Marcellba küldtem, szándékosan választva ki Burgund leginkább mosolygó vidékét. Ott, — amennyire azt ereje engedte — újra nekifogott kedvelt tanulmányaihoz, és amint Nagy Gergelyről mondják — úgy ő sem mulasztott el egy pillanatot sem, hogy ne imádkozott, olvasott, írt és diktált volna. Ε szent cselekvények gyakorlásában jött el hozzá a halál, e mennyei látogató — nem találva őt alvóként, hanem ébren és készenlétben és elhívta úgy mint az okos szüzeket az örök mennyegzőre; lámpása telve olajjal, lelkiismerete kegyes életének tanúbizonyságaival. Hogy a közös bűnsúlyt ő is lefizesse — a betegség hevesebben támadta meg s nem-