Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Péter. 185 sokára elérte fokozódva tetőpontját. Szt. Marcell zárdájának összes barátai tanúi voltak annak, hogy ő mily szenten, mily áhitatteljesen, mily igazhitűen mondta el első sorban az ő hitét, azután gyónta meg bűneit, az epedő szívnek minő bensőségével fogadta utolsó útjának viatikumát és az örök életnek zálogát, a mi megváltónknak testét, s hogy minő hittel ajánlá föl Néki itt és örökre az ő testét és lelkét. így fejezte be Petrus magister az ő napjait, s az, ki kiváló tudományával és tanításával majd az egész világ előtt ismertté és mindenütt híressé vált; ő annak iskolájában, aki azt mondta: „tanuljatok tőlem, mivel szelid és szívem szerint alázatos vagyok" csendesen és szelíden kitartva, ő hozzá — amint azt szabad hinnünk — átszállott. Jí,s Te, tiszteletreméltó és Úrban szeretett nővérem, aki egykoron vele — a test minden kötelékével egyesítve, — s majd ezután az isteni szeretet jobb és szilárdabb kötelékével egybekapcsolva^ voltál, s akivel s aki alatt Te oly_ soká szolgáltál az Úrnak — tartsd őt emlékezetben az Úrban. Krisztus mindkettőtöket szívének asylumába zár, míg el nem jő az ő napja az arkangyal nevével és míg meg nem szólal az égből leszálló Istennek harsonája: ekkor megőrzi Ő számodra a Te Abelardodat s kegyelme alapján visszaadja őt Néked mindörökre". Erre szíves megemlékezésébe ajánlja magát és rendtársait. A clunyi apát utolsó áldó és esdő szavai hamarabb teljesültek, amint ezt ő imaszerűen kívánta. Már ugyanaz a kor s még inkább az utókor visszaadta Abaelardust Heloisenak, úgy. hogy a kettő már a mai köztudatban is egymással összeforrott. Abaelardus kérését, amelyet üldöztetése idejében Heloisehoz intézett (L. XVI. 3. jegyz. különben Migne 178. k. 192. 1.) teljesítették. Abaelardus holttestét maga a clunyi apát, a valóban venerabilis Petrus a Chalone sur Saone mellett fekvő. S. Marcellból, ahol Abaelardus 63 éves korában 1142 ápr. 21-én meghalt — elkísérte Parakletos zárdájának temetőjébe s itt ünnepélyesen el is temette. Minden ellenségeskedő, gáncsoskodó mende-mondával szemben, amely Abaelardus ellen még halálakor is irányult s mely őt, mint az egyházzal ki nem békiiltet kívánta feltüntetni — ugyancsak a clunyi apát Heloise kérésére (L. Migne 189. k. 429. 1.) hivatalosan, pecséttel ellátva kiadta a következő szövegű absolváló bizonyítványt: „Ego Petrus Cluniacensis abbas, qui Petrum Abaelardum in monachum Cluniacensem recepi et corpus ejus furtim delatum Heloisa abbatissae et monialibus Paracleti concessi, auctoritate omnipotentis Dei et sanctorum omnium absolvo eum pro officio ab omnibus peccatis suis." (Migne 178 k. 91.1.)