Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Péter. 179 * ismeri: ki tudja azt. hogy ő benne is a jóság az ultima ratio. Az Istenben levó' jóság Isten akaratának, cselekvésének mozgatója s egyszersmind határa. (67. stb.) Ezt az isteni, a jó által mozgatott s a világban mindenben érvényesülő' akaratot kell ismerni. Ez ismeret alapján lehetünk jók — ha azt követjük, bűnösök — ha azt megvetjük. Ezért is csakis egy a bűn: Isten akaratának megvetése (99—102). Erre senkisem kényszeríthető; ennek erejében bírjuk a lelkiismereti szabadságot (97—98). Ha csakis Isten akaratának ismeretén alapuló jó vagy rossz van: úgy minden bűn csakis subjectiv bűn; s nincs 'az egyházi tan egyik fő alapját képező objectiv bűn; s nincs szükség az objectiv justificatióra; de igenis szükség van arra. hogy bűnünket felismerjük, szívszerint elismerjük és javuljunk; de viszont lényegtelen a confessio oris és értéktelen a satisfactio operis (103—112). Abaelardus, a tudós, a metaphysicus, a tlieologus, az ethikus — a tudomány e különböző ágaiban otthonos s mindegyikében egy egészen sajátos otthont magának építő philosophus dialektikai és lelki küzdelmeinek ez érett gyümölcsét átnyújtja fiának, hogy élvezze azt. tanuljon, okuljon abból, szabadon gondolkozva azok fölött. Mind e gondolatok annyira Abaelardus legsajátosabb tanai, hogy a tankölteménynek e részét senki más, csakis Abaelardus írhatta. A tanköltemény második része, amely az életbölcsesség szülte tanácsokat adja, a dolog természete szerint nem viseli magán annyira az egyéninek jellegét, kivéve a barátságról írt gyönyörű hymnust. Ε hymnu's egészen a natura és gratia ellentétének alaphangján nyugszik s így az isteni szabad kegyelemnek és a teljes személyi odaadásnak emberi viszonyokra alkalmazott paraphrasisa. A barátságnak isteni, erkölcsi jellegét mélyebben és szebben aligha lehet leírni. Még a paedagogiai tanácsok is Abaelardus egyéniségével kapcsolatosak. 0, ki az élet viszontagságai közben mindig a szülői házban talált otthont: ő tényleg a szülők iránti kegyeletben láthatta annak kritériumát, hogy mennyiben megbízható erkölcsileg az egyes (251 258). Még a kemény eszközök alkalmazása a gyermekekkel és ifjakkal szemben (261 stb.) s a kemény bánásmódnak folytatása egyesekkel szemben (167 —168) nem5sak korának általános jellemével egyezik (Fulbert megengedi Abaelardusnak, hogy Heloisezal szemben is alkalmazza a testi büntetést), hanem a gilgasi apát tapasztalataira is vall. Hogy csakis az, aki engedelmeskedik, képes majdan uralkodni is; ezt a szerzetesi élet folytou hirdeti: de hogy a jó szó a nevelésnél többet ér minden érzéki erőkifejtésnél, azt már bizonyára ő maga legélesebben Medardusi zárdájában tapasztalta (216 stb. 260 stb.). Mindezeket a tanácsokat Abaelardus egyéni életével, valamint a