Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

180 Dr. Schneller István. tanítói, nevelői pályára készülő Astralabius hivatásával kapcsolatba hozhatjuk; azt azonban már nem igen értjük, hogy miképpen jut Abaelardus, ki az apácák számára készít rendi szabályokat, ahhoz, hogy fiának, ki ideális pályára készül, a nőt lehetőleg élesen, hogy ne mondjuk elíjesztőleg mutassa be érzéki, nemi és pusztító, nyelveskedő természete szerint. Igaz, hogy nem hiányzik a nővel szemben az elismerés sem. Kimagaslik erényével (175—176 és 237—238): kívánja a férfiútól is, hogy nejét lelke szerint szeresse s ne lássa benne csak ágyasát (180—181): de ezt a kimagasló, lelkileg is kiemelkedő nőt a költemény közelebb nem írja le, ellenben azt az érzéki, nyelveskedő, körülötte mindent feldúló és felgyújtó nőt részletesen leírja, még a kéjhölgyeket, a szennyest és az előkelőt, a pénzért és csakis az élvért önmagát átengedő nőt is értékeli, bizonyos tekintetben még a nőstény állat alá helyezi (183—188); a nyelveskedőt szembesíti a kurvával s az utóbbinak ad előnyt; feltárja a házas életnek is szennyét s amellett foglal állást, hogy a megcsalt férjet helyzetéről nem kell felvilágosítani; gyanús néki az anyós, ki vejét szereti s nem tanácsolja a nőnek, hogy oly férfiúhoz menjen, ki famulusát szereti [tehát paederasta ?] (243—246). A leányt lehetőleg korán kell férjhez adni, megengedi azt, hogy magát cicomázza, majd leszoktatja erről férje (225—229), de ne bízzon a szülő még a gyermekleáuy erényeiben sem (223—224); a férjes nőt illetőleg a férj az ördögöt ne fösse a falra, könnyen elbukik ez is (233—-234) és éppen kedveskedve férjének csalja azt (235—236). Már most mire való mindezt megírni Astralabiusnak, hisz ő tudósnak, tanárnak készül, az életbe kilép ? ! Mire való éppen a nőnek sötét képét elébe festeni s tanácsot adni néki, hogy hogyan bánjon nejével, miképpen nevelje leánygyermekét?! Astralabius szempontjából az ily „moiiitumok" egészen érthetetlenek. Abaelardus hosszú életében egybegyűjthetett neki tetsző ily distichonokat s most jóllehet nem volt azok nagy része közelebbi vonatkozásban Astralabiushoz, mégis elküldötte azokat fiának! A nő megfigyeléséből vont életszabályok, hogyha csak ily gyűjteményes jelleggel bírnak, értékükben nagyon is vesztenek. Ezért is igen természetes annak a kérdésnek felvetése, hogy az életszabályokat nem-e Abaelardus megfigyelésének leszűrődései ? ! Bajosan mondhatjuk azt, hogy ez lehetetlen feltevés, ha tudjuk azt Abaelardusnak saját vallomása szerint, hogy ő az érzéki életbe egészen elsülyedt, ha tekintetbe vesszük, nogy Heloise őt oly ellenállhatatlannak festette, hogy még fejedelmi nők is szívesen lettek volna Abaelardus szeretői.*) Ily embernek tényleg volt *) Quae conjugata, quae virgo non concupiscebat absentem et non exardebat praesentem ? Quae regina vei praepotens femina gaudiis meis non invidebat vei thalamis V (Heloise levele Migne Patrologia 178. k. 185. 1.)