Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában. 115 „Elmenvén tanítsatok minden népeket, azaz: tegyétek tanítványaimmá („μαθητεύσατε"), megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe, megtanítván őket hogy megtartsák mindazokat,, amelyeket én parancsoltam néktek", — Krisztusnak ezen örökérvényű, az objectiv, isteni, kegyelmi tényt (keresztség) és a subjectiv ismeretet („megtanítván őket") s ker. életet („hogy megtartsák" . . .) egyformakép hangsúlyozó és követelő parancsától az ő nevéről nevezett egyháznak soha és ; semmi körülmények között nem lehet és nem szabad eltérnie. Es miként ez az egyház mint a hívőknek közössége, földi létezésében felnőtt tagjaira nézve sohasem mellőzheti és nélkülözheti az Igének hirdetését s ha mellőzné, vagy akár csak elhanyagolná, vagy hűtlenül teljesítené ezt a föladatát, saját fennmaradását tenné kockára, ill. eredeti és legfőbb rendeltetésétől térne el — amint hogy ez története folyamán csakugyan be is következett: — éppúgy nem mellőzheti az Ige hirdetésének kötelezettségét föluövekedő, fölserdülő tagjaira nézve sem, ha azt akarja — már pedig ez minden törekvésének végső «élja, — hogy „eljussanak mindnyájan a hitnek és az Isten fia ismeretének egységére és legyenek teljes férfiakká a megöröködött (helyesebben „teljes" — πληρώματος = Fülle) Krisztus állapotjának mértéke szerint." (Efez. 4, 13.) A ker. egyház ezen utóbbi föladatának szükségessége és fontossága természetszerűleg szükségessé teszi a ker. vallásos oktatás és nevelés elméletét, amelyet a 18-ik század vége óta (Masius és Gräffe) általában véve a vKatcchetika u elnevezéssel szoktunk megjelölni.*) A katechetikának, mint gyakori, theologiai disciplinának föladatát képezi tehát egyrészt megállapítani a vallásos oktatásnak anyagát, másrészt azokat az elveket, amelyeknek alapja a Krisztusban nyújtott, és elnyerhető s a hit által elsajátított váltság (bűnbocsánat, megigazulás), célja pedig az örök üdvösség elnyerése. A ker. vallásos oktatásnak és nevelésnek tehát legfontosabb anyagát és egyúttal eszközét Istennek Igéje képezi. A szent írásnak, mint az Isten Igéje történeti okmánytárának az Isten Igéjéhez való, és e dolgozat bevezető részében bővebben kifejtett szoros viszonyából önkényt következik a szent írásnak fontossága és jelentősége a ker. vallásos oktatásra és nevelésre nézve, amelyről a következőkben közelebbről kell immár szólanunk. II. Tim. 3, 15 szerint Pál tanítványa, Timotheus „gyermekségétől fogva", tehát mindenesetre a keresztség fölvétele előtt, „tudta a szent iratokat" — nevezetesen azoknak ótestamentomi részét, amelyek őt „bölcscsé tehették", vagyis előkészíthették, rávezették és nevelték „az idvességre, a Krisztus Jézusban való hit által". *) Knoke i. m. 50. 1. 3*
