Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Stráner Vilmos: A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati theologia minden ágában
116 Stráner Vilmos. Efez. 6, 1 és köv. arra enged következtetni, hogy a gyermekek, kik az istentiszteletben, a keresztyének összejöveteleinél, midőn az apostoli levelek is fölolvastatnak, jelen vannak ( vti magzatok") — mindenesetre a szent írásban nyert oktatás alapján — ismerik a 4-ik parancsolatot. Az u. n. proselyta-katekumenátus idejében a symbolum, oratio dominica (traditio és redditio) és az úrvacsorát megelőző mystagogikus tanítás (disciplina arcani, a scrutiniumok utolsó foka) képezik a vallásos oktatás legfőbb anyagát, e mellett azonban a szent írás tanítása és ismertetése — bibliai történet és olvasás — is helyet követel magának a vallásoktatásban. így Chrysostomus (Ad Epli. Horn. II. c. 3), valamint az Apostoli Constitutiok (IV. c. 11, 1., VII. c. 39.) arra intenek, hogy a katekumenok az írás ismeretébe bevezettessenek. Cyrill (IV. kat. 35, 36.) 22 ótestamentomi könyvet és — János Jelenések kivételével, az összes újtestamentomi könyveket, Athanasius pedig a kánonon kivtil még egyéb könyveket is említ, mint amelyek a katekumenoknak fölolvasandók.') A középkorian, miként az igehirdetés, úgy a vallásos oktatás terén is a szent írás nagy mértékben háttérbe szorul. A ftilbegyónás intézményével kapcsolatban a vallásoktatás legfőbb jellemvonása a szoktatás, helyesebben mondva: dressura az egyház szokásainak, parancsainak elsajátítására és követésére. A bibliai történetek a „legendákkal" egy színvonalon állanak. Luther a vallásoktatás legfőbb anyagául a 10 parancsolatot, Hiszekegyet és Miatyánkot jelöli meg, 2) ugyanő azonban — a szent írással szemben elfoglalt egész álláspontjának megfelelően — alsóbb és magasabb fokú iskolákban egyaránt a szent írás ismertetését, tanítását és tanulását sürgeti, 3) habár ebben az utóbbi tekintetben a lelki tanítókat egyúttal a túlzásoktól való óvakodásra is inti, midőn az egyházlátogatók számára kiadott utasítás előszavában arra figyelmeztet, hogy nem tanácsos és célravezető eljárás az ifjúságot „magas és nehéz" könyvekkel megterhelni, miként egyesek Ézsaiás próféta könyvét, a rómaiakhoz írott levelet, János evangéliomát és hasonló könyveket olvastatnak, a saját maguk dicsősége kedvéért; 4) amely felfogásból és intelemből is kitűnik LuJ) W. Caspari: „Die geschichtliche Grundlage des evang. Gemeindelebens." 147. 148. 1. 2) „Diesen Unterricht, oder Unterweisung weiss ich nicht schlechter, oder besser zu stellen, denn sie bereits gestellt ist von Anfang der Christenheit und bisher bleiben, nämlich die drei Stücke: Die 10 Gebote, der Glaube und das Vaterunser." („Vorrede zur Deutschen Messe.") 3) „Vor allen Dingen sollte in den hohen und niederen Schulen die vornehmste und gemeinste Lection sein die heil. Schrift." (An den christl. Adel deutscher Nation. Erl. 21, 350.) 4) „Es sei nicht fruchtbar, die Jugend mit schweren und hohen Büchern zu beladen, als etliche Jesaiam, Paulum zu den Römern, Skt Johannis Evang. und andere dergl. um ihres Buhmes willen lesen." (Unterricht der Visitatoren. Erl. 23. 69.)
