Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
A rómaiakhoz irt levél. 89 Többet látszik mondani a doxologiának stílusából vett érv. Az apostol egy körmondatot kezd s azt mindjárt az elején több határozónak ós mellékmondatnak közbeszurásával kizökkenti sima folyásából s megszakítja akként, hogy folytatása (TtT> δέ όνναμένω ν μας στηριξαι .... ώ~ η όόξα είς τοις αιώνας των αιώνων, αμήν) jó messze esik s szabálytalanul nem főmondatként, hanem vonatkozó névmással mellék mondatként végződik s több olyan szót használ, a minőkkel leveleiben ritkán találkozunk. Ámde a ki csak némileg tájékozott az apostol stílusában, az előtt fel sem tűnik az ilyen szabálytalanság ; magában a római levélben is találkozunk vele elégszer (3, 2 ; 3, 2 5, 2 G > 5, υ ; 9, 5 stb.). Gondolatokban gazdag lolke, sok mondani valója s az uj ker. fogalmaknak görög nyelven való kifejezésének nehézségei mind megannyi magyarázója e jelenségnek, a mihez még azt is hozzá kell vennünk, hogy ő a leveleket tollba mondotta, a mi a fogalmazást nehézkessé szokta tenni. Ezekből látni való, hogy a doxologiának stílusából merített nyelvi okok szintén nom bizonyítanak a páli hitelesség ellen. Legsajátszerűbb azonban s ennélfogva a hitelességre nézve szintén nem közönbős az a közelebbről megfejtendő közülmeny, hogy a doxologiának nincs egész pontosan megállapított helye. Legrégibb kézirataink ugyanis nagyon ingadozók e tekintetben. Már Origenesnek pontos tudomása van arról, hogy egyes kéziratok a 14. fej. végén közlik; ő maga azonban a 16. fej. végén magyarázza s így ott tartja hitelesnek 1). A 16. fej. végén közlik a legrégibb s leghitelesebb kézirataink: codex x (alef), cod. Β, C és 1), a kopt, peschitta ós vulgata fordítások, néhány minuscula, az Origenes által használt s ismert kéziratok; végül itt olvasták azt Ambrosiaster, Pelagius, Augustinus és más későbbi magyarázók. A 14. fej. végén olvashatjuk L codexben, igen sok görög minusculában, továbbá a liturgikus célokból összeállított leckekodexekben (lectionarium) s végül Chrysostomus és Theodoretus magyarázataiban, akiknek nyomán a későbbi keleti egyházi irók is itt olvasták. A fordítások közül csak a későbbi eredetűek (syr, gót fordítás) közlik a 14. fej. végén s a nyugati egyházban csak jó későn lett ebben az alakban ismeretes. Mind a két helyen olvashatjuk a doxologiát az A Ρ codexekben s néhány örmény s görög minuscula kéziratban. ') Origenesnek feljebb közölt idézete egészen világosan igazolja azt. Érthetetlen, hogy Zahn ezt a helyet nagyon fontosnak tekinti s mégis azt tartja, hogy a doxologiának eredeti helye a 14. fej. vége. (Einl. I 269a.) Döntő érvként veszi, hogy az aposlol a doxologiákat egyes fejtegetései végén használja s hogy a róm. levél végébe nem illeszthető bele jól.
