Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél
90 Mayer Endre. A marcionitáktól eredő kéziratokat kivéve oly szöveg nem volt elterjedve, a mely a doxologiát nem foglalta volna magában. Mivel Origenes hiteles tanúsága szerint Marcion a 15. és 16. fejezetet teljesen eltávolította a római levéltől s mivel lrenaeus 1) és Tertullian 2) egész nyíltan vádolták Marciont, hogy a Pál iránt táplált nagy tisztelete és szeretete sem tartotta vissza az apostol leveleinek önkényes változtatásától és csonkításától, s mivel végül a római levélnek is egyes helyeit megcsonkította, a mennyiben egész szakaszokat el hagyott, verseket s mondatokat megváltoztatott 3), a mint az céljának legjobban megfelelt: ez okból azt hiszem, hogy a felhozattak után hitelesnek kell vennünk a doxologiát. Helyét illetőleg a régi codexek nyomán feltétlenül a 16. fej. végéhez kell ragaszkodnunk. A 14. fej.-hez való csatolását akként magyarázhatjuk, hogy ott egy istentiszteleti szakasz végződhetett, a mely után ezt a doxologiát mondották el befejezésül. A gyakorlat alapján bekerült a lectionariumokba s onnan más kéziratokba. Minthogy azoknak egy része, a kik a 15. és 16. fejezetet nem fogadják el hitelesnek, lehetetlenségnek tartja, hogy a 14, 23-mal befejezve lett volna a levél, ez okból mindenekelőtt azt állítják, hogy az eredeti befejezés elveszett s egy későbbi áliró más befejezést irt és csatolt hozzá, a melyben az elveszettnek több-kevesebb versből álló töredékét felhasználta. Az ide tartozók közül legérdekesebb Volkmar 1) ós Lucht 5) kritikája. Mig Lucht különösen a 15, j_ l 3 verseiben olyan gondolatokat s mondásokat talál, a melyek az eredeti páli befejezésből valók s a melyeket az áliró az apostolnak más leveleiből (de magának a római levélnek előző szakaszaiból is) vett idézetekkel s illetőleg gondolatokkal megbővítve átdolgozott volt; addig Volkmar az eredeti befejezésnek jó formán egy részecskéjét sem (csupán 15, 8 3-f- 16, találja meg, mert szerinte a második század első negyedéből való áliró (s illetőleg álirók) Pálnak csupán más leveleiből vett helyeiből s gondolataiból állította össze a laza szerkezetű s ') lrenaeus lugdunumi püspök körülbelül 190-ig élt. Adversus haereses (v. haereticos) I, 27, , ; III. 12, I 2. Marcion ellen polemizál. a) Tertullian karthagói presbyter 200 körül +220 -240 között, az afrikai montanisták feje: „Adversus Marcionem" (4, ,, 3. 5; 5, 2 I) és rDe Carne Christi·' c. munkáiban szól Marcion önkényes eljárásáról. 3) Róm. 4 fej. Ábrahám példája a hitből való megigazulásra ; 9—11. fej. a zsidóknak előjogai a messiási országot illetőleg nem léteznek s mivel e fej.-bői ilyesmit kiolvasott, megrövidítette. ") G. Volkmar : Römerbrief 1875. δ) Lucht: Über die beiden letzten Capitel des Römerbriefes 1871. Az eredeti befejezésből való 15, „ „ J 5, , 6, ! 0 — S 5; 16 S 1- 1 4. a többit máshonnan szedte össze s dolgozta fel.
