Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Könyvismertetés
Könyvismertetés. 325 sütésére szolgálhat, mert vele a kor szellemének követelményeihez alkalmazkodhatik. Az öröklött formák megcsontositására törekvő orthodoxiával szemben tehát nem az egyéni féktelenség felszabadítására kell törekednünk, hanem arra, hogy tudomány eredményeinek és követelményeinek respektálásával a reformáció szellemében haladjunk előre a művelődés útján. Mert nem az orthodoxia menti meg vagy emeli fel a protestantismust, hanem a korszellemből megtelitett emberi lélek benső szükségleteinek kielégítése. S tény, hogy ma a sociális és a természettudományi új világnézet e forrongó korában a szabad mozgásra képes és hivatott protestantismus végzetes mulasztást követ el, hogy a társadalmi evolutió irányításának munkáját fel nem veszi. Most kellene az irányítást kereső korszellemet a maga számára meghódítania azzal, hogy a protestantismust a maga gazdag tartalmával, szellemi rugalmasságával, az egyén és a társadalom vezetésére való képességével, a tudományhoz való testvéri viszonyának kimutatásával vezető tényezőnek' bizonyítsa. Ennek az öntudatos munkának a hiányát érzik az aggódó, ébresztgető lelkek, bár a maradiság más jelenségeire irányítják a figyelmet. Igaza van Sztehlonak, a mikor azt mondja, hogy „a socialismus és Jézus evangéliomának összeegyeztetése, ezek között egy erős szövetség létesítése lenne az a feladat, a mely után törekedni kell. Ez lenne képes az emberiség békéjét évszázadokra biztosítani, az emberiség művelődésének haladását előbbre vinni". Igen, ez a feladat. De hogyan valósítsuk meg? Sztehlo Kornél itt a keresztyén és a természettudományi felfogás közé lévő külömbséget boncolgatja s a materialista bölcsészettel szemben az istenség személyes valóságát vitatja. Messze vezetne álláspontjának tüzetes birálgatása, de ha talán nem irom is alá minden állítását, mégis örömmel emelem ki, hogy e tekintetben van közös alapunk a kölcsönös megértésre. Az is csak árnyalat a felfogásban, hogy a szellem halhatatlanságáról beszél a lélek halhatatlansága helyett. Nagyjából az is mind helyes, amit az emberi akarat viszonylagos szabadságáról mond. Amit azonban a hiendökró'l és a hihetőkről beszél, azt már nem hagyhatjuk szó nélkül. Az újtestamentomban külömbséget kiván tenni a „Jézus által hirdetett örök igazságok" és a toldalékok között. A kettő elhatárolására nézve szerinte ez volna az irányadó: a Jézus által hirdetett tételek „többnyire erkölcsi törvényeket tartalmaznak és oly igazságokat, a melyek addig legalább, mig az ember felfogása és érzéke a jóról és a rosszról, az erényről és a bűnről gyökeresen meg nem változik, mint az evolutiónak alá nem vetett törvények, változhatatlanok, tehát örök igazságok". A nem Jézustól való anyag pedig a Jézus személységére és jelentőségére vonatkozó kijelentéseket foglalja magában.