Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Könyvismertetés
313 Κ öny vismertetés. kucsma s a fehér, keményre vasalt nyakkendő helyett fekete színű, rojttal ellátott, csokor nyakkendő használása". A reverandának a félkörpalásttal való egyesítése talán még sikerülne valami módon; azonban a fehér, keményre vasalt nyakkendó'nek, vulgo: Mózes-táblának fekete színű csokornyakkendó'vel való helyettesítése megint egy szimbólumnak az eltörlését eredményezné. A Mózestábla ugyanis, mint már a neve mutatja, szimbolizálja a két törvénytáblát. Mi értelme és mi szüksége volna már most ennek a szép szimbólumnak a kiküszöbölésére egy semmi jelentőséget nem képviselő csokornyakkendő által ? ,,Αζ istentiszteleti szertartások" c. fejezetben a konventi és a Nóvák Lajos-féle tervezetet hasonlítgatja, bírálgatja. A Novákét magasan föléje helyezi amannak, s ezt ajánlja elfogadásra a lutheri egyháznak is, hogy az uniót a liturgia terén is igyekezzünk keresztülvinni. Elvi akadályát ennek szerző nem is látja, mert szerinte a Novák-féle tervezet közeledik a lutheri irány mai rendjéhez. Minden esetre kívánatos volna e tekintetben is az unió, de a Novák-féle tervezet alapján ez úgy gondolom kivihetetlen, amenynyiben az bizony nagyon is elüt az evang. egyház — különösen magyar ajkú — istentiszteletének sorrendjétől és tartalmától. Még a konventi tervezet közelebb áll hozzá, főképen a városi gyülekezetek istentiszteletének a lefolyásához. Nóvák Lajos tervezetének fő hibája szerény véleményem szerint, hogy az istentiszteletet nagyon eldarabolja és elnyújtja: teszem pl. a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek programmját 14, illetve a gyülekező énekkel együtt 15 pontban állapítja meg; köztük 7 gyülekezeti ének szerepel. Az istentiszteletnek ily mérvben való eltagazodása, elaprózása egyéb okok mellett már azért sem ajánlatos, mert lényegesen meghosszabitaná az istentiszteletnek az idejét. — Az ének- és zeneügyről szólván kiemeli, hogy egyház-énekeink úgy szöveg mint dallam tekintetében revízióra szorulnak. Különösen pedig arra kell törekednünk, hogy a magyar nemzeti karakter érvényesüljön bennük is. A gyülekezeti éneklés csak unisolo lehet. A templomi ének vezetésére egyedül alkalmas hangszer az orgona, melynek hangja van hivatva a gyülekezet tagjainak sokféle szinű és erejű hangjait zeneileg szép és kellemes harmóniává olvasztani. Az orgona ilyen jelentősége hozza magával, hogy kiváló gond fordítandó az organista énekvezérek képzésére is. Ezekben igyekeztem Réz László munkáját ismertetni. A téma, melyet feldolgoz, magában véve is érdemes a vele való tüzetesebb feldolgozásra, annyival inkább a jelen viszonyok között, mikor mindenfelé a kultusznak, nevezetesen a liturgiának a reformját hangoztatják, sürgetik. Örömmel kell azért fogadnunk minden oly irányú munkát, mely ezt a célt szolgálja; örömmel még akkor is, ha csak csekély részben járult is hozzá a kérdésnek megoldásához, a cél eléréséhez. Annyival inkább örömmel kell tehát fogadnunk Réznek a munkáját, mint amely „nagy ügyTlieol. Szaklap. VII. évf. 21
