Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Varga Zsigmondtól: Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában

298 Vavga Zsigmond. mintegy megérdemelt fizetés volna te tőled, s viszont Így a gonosztól való megszabadítás egyszorű magyarázója, értelmezője az előbbinek, a mely büntető szenvedés (= punitio) mi ránk nézve rossz, fenyegető ós gonosz, mert elesésre, te tőled való elpártolásra indíthat. Igy magyarázta ezt már Origenes is. (De oratione XXIX. ill. XXXC.-ban.), mikor ezt mondja: Joxéi δε μοι δ yíoü

/.ας δια του „

μι) είσενέγχτ/δ ημάς εις ιιειρασμδν" δυνάμει, δεδιδαχίναι. το ,,ρΰσαι ημάς άιιό του ιιονηοοϋ." Igy értelmezve a Miatyánk e kifejezését megértjük a Jakab levele 1 l

3. versét is, a mely ezt mondja: „Μηδείς πειοαζόμενος λεγέτω οτι από 3-εου πειράζομαι, δ γαρ &εης άιιείραστός εβτιν κακών, πειράζει δε αυτός όυόε'να", — s emellett tán közelebb vagyunk az Idvezítő által contemplált igazi értelemhez is, a melyet, úgy látszik, a fordító által választott kevésbbé találó szó s általában a nyelv merevsége és korlátoltsága itt is bizony meglehetősen homályba burkolt. Íme a történeti kutatások "sok tekintetében mily tisztázólag hatnak az Uri imádság keletkezésére, alakjára ós értelmére ! Lehet, hogy sokaknak szemében tán egy örökszép illusiót és egy igaznak hitt csodás mondáskört is szóttépnek az igazság kutatása által ós közben, de mély hitfelfogás mellett érinti mindez csak a külsőt, — a Miatyánk a benne kifejezett örök igazságoknál fogva benső értéke szerint mindig egy és ugyanaz marad. Berlin. Varga Zsigmond.