Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
A Miatyánk kérdéséhez
A Miatyánk kérdéséhez. Igen sok okom van egyet nem érteni az előbbi cikkel, de azért közzé tettem, mert komoly és készséges tanulmányozásról tesz bizonyságot és mert az ifjúság kísérleteinek is teret kell adnunk. Szó nélkül azonban nem hagyhatom ezt a kis tanulmányt, mert nagyon is egyoldalú s több igen fontos adatról említést se tesz, a melyeknek kellő mérlegelése nélkül pedig perdöntő Íteletet a Miatyánk kérdésében isenki se alkothat. Tény, hogy Jézus imádsága egészen más Mátéban, mint Lukácsban. Ennek az eltérésnek sokan kutatták már az okát, — eredménytelenül. Mert ennek u. a. az oka, a mi a többi eltérésnek is t. i. a hagyomány különfólesége. A legfontosabb dolgokban is, a milyen az úrvacsora szereztetése vagy a szenvedéstörténet, megvan az eltérés. Nem szükséges ennek magyarázatát se szándékos ferdítésben, se szándéktalan tévedésben keresni, elegendő ha arra gondolunk, hogy ma is minden lap ós minden könyv eltérően írja le a közösen látott ós hallott dolgokat is. Harnack azt mondja a Miatyánk kétféle alakjáról, hogy azoknak egyike se eredeti. Lehet, de akkor hol az eredeti ? A mit ő annak tart, az csak az ő feltevése, melyet komoly okokkal nem tud támogatni. Szerinte ez volna a Miatyánk eredeti formája: Atyánk, a holnapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket, mint a hogy mi is megbocsátottuk az ellenünk vétkezőknek ; és ne vigy minket kísértésbe. Bizony ez sovány imádság és még csak nem is egyezik Jézus nézeteivel. Mert a ki azt hangoztatta, hogy ne aggódjunk a holnapi nap miatt, az nem taníthatta a híveit arra, hogy már ma kérjék a holnapi kenyeret. Varga Zsigmond Harnackot követi abban, hogy se Lukács, se Máté szövegét nem tartja eredetinek. Meg vagyok azonban győződve, hogy ha a kérdést tovább is tanulmányozza, más eredményre jut vala. Von Soden a „Die Christi. Welt" 1904. évi 10. számában, Klein pedig a „Ztschrft f. ntl. Wissenschaft" etc. 1906. évi 1. számában igen értékes és alapos tanulmányt közölt a Miatyánkról. Különösen érdekes Klein tanulmánya, melyben kimutatja, hogy a Máté-féle szöveg felel meg a a szokásos zsidó imádságok hetes beosztásának. Hivatkozik a 119 Zs. 164. versére, a hol naponkénti hét imádságról van szó. Hivatkozik a rabbinista iratokra, melyek szerint minden imádságnak három részből kell állania. Hymnus kezdi s doxologia végzi a kéréseket. Hivatkozik a zsidó imádságokra, melyekben u. a. kéréseket találjuk, a melyeket Jézus a Miatyánkban összefoglalt. Mindezek alapján azt vitatja, hogy 20*
