Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. III.

A revideált Biblia. 239 jából." Ezek jobbára külső dolgok és mert népkönyvről van szó, nagyobbrészt nem is fontosak. Orthographia, interpunctió, parallel helyek felrakása a nép szempontjából nem első rendű fontosságú dolgok. A stylus és a tartalmi összefoglalások jobban érdeklik, de ha azt a stylust az eredeti ósdi szófűzósek és sajátosságok megcsontosításának érdeke befolyásolja, akkor nem sok értelme van a revisiónak. Egyáltalán nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a magyar nyelvben is megteremtsük a bibliai tőt nyelv mintájára a biblia magyar nyelvet. Az a körülmény, hogy a maitól eltérő archaistikus formában idézgessük a nép előtt a bibliai locusokat, a vallásosság nevelésére egyáltalán nem szolgál, legfőlobb azt a megjegyzést vágják ki rá, a mit egy szocialista tett egy ráidézett bibliai helyre: Lehet, hogy akkor, mikor igy beszéltek, így is gondolkodtak, de ma másként beszélünk és másként gondolkodunk. Szerintem a Bibliát a mai népnek a mai nyelven kell a kezébe adnunk. Ha e mellett a közmondásszerű kitételeket az értelem veszélyeztetése nélkül meg is tarthatjuk, ám tartsuk meg, de a mindenáron való megtartásuknak ós a régies formákkal való tetszelgósnek nem vagyok barátja. A Bibliát világos, érthető, tiszta magyar nyelven kell a nép kezébe adnunk és sem a Receptus kedvéért, se Károli kedvóért nem szabad lemondanunk arról a természetes elvről, hogy a Biblia úgy szóljon a néphez, mintha szent könyveinek irói ma irták volna meg a ma élő nyelven. Midőn bírálatomat irom, személyek nem állanak előttem, igaztalankodni nem akarok, szent ügyet szolgálok önzetlen, szabad egyéni meggyőződéssel, — azért hát tisztelettel folytatom a revisió revisióját, s a hivatalos szöveget is tekintetbe veszem. * Mt. 11 5-ben se a Receptusban, se a kritikai szövegekben nincsenek névelők, és az átdolgozás mégis így fordít : a vakok, a sánták, a poklosok stb. Pedig éppen az általánosításon van asuly : Jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: Vakok látnak újra (άναβλέηονσιν), és sánták járkálnak (περιηατοΐοιν), poklosok tisztulnak és siketek hallanak, holtak kelnek életre és szegények kapnak örömhírt. Itt a άνα és a ηερί is érvényesül, amint hogy érvényesülnie is kell. Legnagyobb nehézséget okoz a πτωχοί ευαγγελίζονται szabatos lefordítása. A revideált szövegnek ez a kitétele: és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik, semmikóp se felel meg az eredetinek. Sőt félreértésre is alkalmul szolgál. A fő ugyanis az evangélizálásban nem a hirdetés, hanem az, hogy szegények, elhagyottak, nyomorultak részesülnek gondozásban,