Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. III.

230 Raffay Sándor. kritikai eredmények felhasználásával javítgatja a Károli-fóle fordítás tévedéseit és elsimítja gyöngeségeit, már a kritikai szöveg mellőzése miatt se lehetett az átdolgozás." Hát igen, nem lehetett. De ez a vallomás nekem ád igazat és nem kötelez arra, hogy „hibámat jóvátegyem." A magyar protestántismus joggal elvárhatta, hogy ha már az angol bibliatársaság revideáltatja a magyar fordítást, s kegyes jóakarattal ezreket költ erre a fontos, szükséges és áldott munkára : akkor nem gördít mindjárt e jóakarattal egyidejűleg olyan akadályt a teljes siker útjába, a melyet elhárítani a tudós revisorok se voltak képesek és a melynek káros hatását ismét évtizedekre, talán évszázadokra tűrni leszünk kénytelenek. Mert ha a régi, ósdi Károli helyett új szöveget adunk a nép kezébe, akkor már teljesen mindegy, milyen mértékben dolgozzuk azt át. Szerintem mindenesetre oly mórtékben kellett volna átdolgozni, amint azt a tudományos eredmények felhasználása lehetővé teszi és amint azt egy kulturnép szellemi színvonala megkívánja. Mindennek, legyen az ember, avagy annak alkotása, megvan a maga történeti szerepe és jelentősége. Károli fordításának háromszáz éves szerepet juttatott az isteni gondviselés. Ezzel meg van adva a korok határait áttörő jelentősége is. De hogy Károlit kanonizáljuk, annak semmi értelme sincs. Aki több fordítást megfigyelt, tudja, hogy a Károli-féle fordítás a leggyarlóbbak egyike. Azt is tudhatja az irodalom történetéből, hogy Károliénál jobb fordítások még a saját korában is voltak. Nem kisebbíteni akarom ón ezzel Károli érdemét, hiszen semmi érdekem nincs ebben, hanem egyszerűen egy irodalomtörténeti tényt mondok ki. Ha lehet Károlit úgy revideálni, hogy nevét fenntartandó, a mai kor szellemi és nyelvészeti érdekeinek megfelelően szólaltathatjuk meg, ám tartsuk fenn nevét és emlékezetét. De a fő ne az ember legyen, hanem az ügy, ne Károli nevének fenntartása, hanem a Biblia. És szóljon az a Biblia a mi magyar népünkhöz a mai nép nyelvén, mert a „valák" egész tömegével se szerettetjük rneg azt a Bibliát különösen manapság, ha nem életszükségletet elégítünk ki vele a mai nyelv és észjárás szerint. A Károli-revisió bírálatánál én nem elégedhetem meg azzal, amit Marton kollegám mond, hogy: „Ám e korlátokon belül is még marad elég terve a kritikának. Így legfőképpen annak megvizsgálása, hogy az átdolgozók megfeleltek-e a restauratió művészi kellékeinek, elég kegyeletesen és mégis elég alaposan végezték-e munkájukat úgy a tartalmi értelmezés, mint a forma (stylus, orthographia, interpunctió, tartalmi összefoglalások ós parallel helyek felrakása stb. szempont-