Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 179 volta mellett a jóra való olyan képesség, amely ellentótbon állana avval, amit egyházunk hitvallása az olyan emberről tanít, akit a kegyelmi hatások még nem értek. (570. 1.) Mivel az emberi természet a bűn után ilyen romlott, természetes, hogy Hofmann szerint is a szent írás azt tanítja, hogy az ember hívővé csak az Isten hatása alatt lesz. Isten vonzza az embert, hogy Jézushoz jöjjön. De ugyanígy tanítja a szt. írás szerinte azt is, hogy az embernek magának kell az Istenhez megtérnie ós csak az jő a világosságra, aki az igazságot cselekszi. (Ján. 3. 21.) Öntudatos szabad elhatározás nélkül nincs meg a szükséges magaviselet Istennel szemben. De ezt az Isten szerint való elhatározást csak Isten hatása teszi lehetővé. (306. 1.) Az ember tehát nem úgy jut az Istennel való életközösségbe, hogy azt önelhatározásának egy aktusa megkezdené. Ellenkezőleg abba a Krisztustól kiinduló hatás következtében jut, az kezdi meg a bűnös viszony megváltoztatását. De az isteni hatás aztán meg is indítja az ember szabad elhatározását. (40. I.) Istennek a gonoszt legyőző tevékenysége tehát úgy hat az ember személyes életére, hogy az kész lesz arra, hogy magát az Istennel való új viszonynak megfelelő magatartásra meghatároztatja. (41. 1.) Hofmann mind a kőt tényezőt hangsúlyozza : az ember bűnös természete miatt szükséges kegyelem hatását, mely a megtérést megkezdi; és az ember szabad elhatározását, melyet az isteni hatás felébreszt és Istennek tetsző irányban megindít. Hogy ez mikép történik közelebbről, arra vonatkozólag találunk még Hofmannál utalásokat arra, hogy Isten kegyelme már Krisztus előtt és a pogányok között is működött; Isten ott bizonyságot tett magáról és bizonyos istenismeretet is tett lehetővé. (570. skk. 1.) Azután rámutat Isten igéjére és annak el nem kerülhető hatására, amivel aztán az embert azon döntés elé állítja, hogy vagy a hitre határozza el magát vagy pedig továbbra is ellenszegül az Isten kegyelmének. Mindezek azonban csak elszórt megjegyzések melyek a kérdésünkre kapható helyes felelet irányába mutatnak, de magát a feleletet, egy zárt egészet alkotó theoriát, kérdésünk megfejtésére Hofmann műveiben nem találtunk. 3. Thomasius Gottfried (1802—1876. *) Thomasius dogmatörténész és dogmatikus volt. Mint dogmatikus különösen a christologiát mívelte és az újabbkori kenosis tanának megalapítójává lett. Dogmatikáját is ') Luthardt i. m. 378-381. 1. Bensow. i. m. 57. sk. 1. Herzogféle reálencykl. 3. kiad. 19. köt. 739- 745. 1. (Stählin)