Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

γι \ ι 1 80 Dr. Daxer György. ezen jellemző cím alatt adta ki: „Christi Person und Werk. Darstellung der ev. luth. Dogmatik vom Mittelpunkte der Christologie aus" 1852-1863. 2. kiad. 1858—1863. s evvel megjelölte műve sajátosságát. Előbb tárgyalja a christologia feltételeit (a theologiát s az anthropologiát), azután Krisztus személyét és művét, ez utóbbi alá foglalva nemcsak Krisztusnak szorosabb értelemben vett művét, hanem a soteriologiát és az eschatologiát is. A megváltó művének rajzolása előtt Thomasius a megváltás vagy kiengesztolés tudatáról szól, ebből indúl ki. A megbocsátott bűn tudatát érti alatta (Christi Person und Werk. 2. kiad. III. 1. köt. 10. 1.) A bűn megszűnt és helyébe lépett a kegyelem viszonya. (9. 1.) A kiengesztelést tehát az objektiv megváltás teszi lehetővé. Csakhogy ezen lehetőségnek valóra kell válnia. Az ember és az Isten között létre kell jönnie az életközösségnek. Itt most az a kérdés merül fel: mikep lesz ez meg? (352. 1.) A természetes ember nem lehet ezen közösség kiinduló pontja, hiszen az Istentől és az Istenben való élettől való elidegenedésében nem fordulhat a Krisztusban való üdv felé, még kezét sem nyújthatja ki utána, még kevésbé ragadhatja meg önerejéből. Ehhez nélkülözi úgy az akarást, mint a képességet. (353. 1.) Önmagától még igazi receptivitásra sein képes, még kevésbé arra, hogy az Istennel való közösséget előkészítse. Mert az Istentől való elpártolás következtében elvesztette· az ember erkölcsi szabadságát vagyis azon képességet, hogy isten akarata szerint határozza el magát (I. köt. 369. 1.) Egyes esetekben ugyan képes rá, hogy a bűnös ösztönzéseknek ellenálljon és isten akarata szerint cselekedjék, de arra soha, hogy a bűnt gyökerében legyőzze és azt, amit tesz, isten iránti szeretetből tegye. (I. 371. 1.) Ami a természetes emberben még megvan, az pusztán csak az a képesség, hogy magát meghatároztathatja (Bestimmbarkeit). (III. 353. 1.) A bűn elrontotta az emberi természetet, de ineg nom semmisítette. Mint személyiség még mindig lehet az ember az isteni hatás szerve, organuma. Eszével még mindig megismerheti az istent és akarata Isten akaratától meghatároztathatja magát. Csakhogy ezen képesség önmagában tisztán formális fogékonyság, a kegyelem által való meghatároztatás képessége, az, hogy istentől megtéríthető, (capacitas passlva. I. 369. 1.) Azért hát nem csoda, hogy az emberből nem indulhat ki az istennel való közösség subjektiv helyreállítása sem. Ez is a Krisztusnak, még pedig a megdicsőült Krisztusnak műve., (III. v 353. 1.) És mégis azt követeli tőlünk isten igéje: térjetek meg és higyjetek az Ur Jézus Krisztusban. Az ember üdve tehát attól is függ, vájjon ő maga elsajátítja-e vagy sem. (III. j.