Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

1 178 Dr. Daxer György. Másrészt az emberi lélek természete olyan, hogy lelkünk minden gerjedelme csak oly mértékben lesz ós marad valódi személyes birtokunk, amily mértékben mi azt akarjuk is. Azért Isten is ügy akarja, hogy öntudatosan el is sajátítsuk azt, amit ő nekünk az újjászülő lélek hatása által ajándékozott. (225. 1.) Azon szabadságot vagy képességet, hogy azt akarjuk, Isten lelkének ami lelkünkre való hatása adja meg. Ezért nem a mi művünk ezen akarás, hanem Istené. De mivel Isten műve célját bennünk csak saját, önkéntes cselekvésünk által éri el, azért az isteni hatás mint az ember belső cselekvése megy végbe. Harless fejtegetései a természetes ember romlottsága miatt egészen Isten kegyelmére vezetik vissza az üdvöt. Az isteni hatás visszautasítható, de életre hívhatja a hitet is, amely Isten kegyelmét megragadja. Ezen hit egyúttal Isten mívelte új akarás is, mellyel Isten hatásaihoz hozzájárulunk. Szóval Harless is kifejezi fejtegetéseiben a keresztyén hittudat mindkét oldalát, a tényállást. De ezen tények dogmatikai magyarázata hiányzik nála is, ezt egyébként egy ethikában várni sem lehet. 2. Hofmann I. Κ. Κ ο η r á d (1810 -1877.) »)' Hofmann az erlangeni iskola feje. Mikor Berlinben tanult, sem Schleiermacher, sem Hengstenberg nem hatottak reá. Hanem jellemző, hogy Ranke előadásai vonzották a fiatal theologust. Ezért nem véletlen, hogy a történeti szempontot komolyan érvényesítette theologiájában és irásmagyarázatában, mely theologiai munkássága javát teszi. A szó szoros értelmében vett rendszeres theologiai munkát nem is írt. De dogmatikai rendszerét dióhéjban megtaláljuk (a „Weissagung und Erfüllung" 1841 - 1844. után írt) második nagy munkája, a „Schriftbevveis" 1852—1856. 2. kiad. 1857. skk. elején. Ez azonban oly tömör és rövid, hogy a bennünket foglalkoztató kérdést terjedelmesen ki nem fejthette. Mindössze csak néhányszor érinti^ magában a munkában is. Az egyes ember amiatt, mert Ádám nemzetségének sarja, nem olyan, amilyennek Isten kívánja. És mindaddig, míg Isten kegyelme nem hat reá, ő oly mértékben, amint öntudatra ébred, csak ellenesen határozhatja el magát. (Schriftbeweis 2. kiad. I. 517. 1.) Azért a szt. írás alapján feltétlenül el kell ismerni az emberi természet bűnösségét anélkül, hogy ezt utólagosan korlátozzuk oly értelemben, mintha az emberben mégis csak maradt volna még valami jó is. (566. sk. 1.) A szentírás szerint nem maradt meg az emberben bűnös ') Luthardt i. m. 384. skk. 1. Bensow i. m. 58. 1. Herzogféle reálenc. 8. köt. 134—141. 1. (Hauck).