Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya. 177 (Szász- és Bajorországban) ép oly rettenthetlenül képviselt, mint az ország tanácsában. Küzdelmei eredményét ő maga úgy fejezte ki, hogy rnem tudja azt a meglepetést és azt a megindulást leírni, a mellyel tapasztalta, hogy a hitvallások tartalma megegyezik avval, amiről a szent írásból ós a hit tapasztalásából meggyőződött". (Bruchstücke I. 1·β3. 1.) És evvel megadta az erlangeni theologia programmját. Harless nem írt dogmatikát, bár lipcsei tanár korában dogmatikai előadásokat tartott. Ezek alapján Bachmann vázolta dogmatikai rendszerét (Neue kirchl. Zeitschr. 1906 évf. 948. skk. 1.), de ezen közleményben nem találhatni semmit Harlessnek kérdésünkben elfoglalt álláspontjára nézve. Azonban megtaláljuk ezt, persze nem oly részletesen, mint egy dogmatikában. Harlessnek legnevezetesebb művében, t. i. ethikájában („Christliche Ethik" 1847. 7. kiad. 1875.) Harless ethikája első részében leírja az üdv javát (Heilsgut), amely semmi egyéb, mint az Isten és az ember közti ellentét megszüntetése Ezt nem lehet a természetes emberi öntudat tényének, hanem csak Isten művének tekinteni (156-ik 1.) s ez önként következik abból, amit megelőzőleg a természetes emberről mond. Erre vonatkozólag az ember lelkiismerete arról tesz bizonyságot, hogy szívünk nem jó (84. 1.), mert gonosz hajlam lakozik benne. (86. 1.) Ugyancsak lelkiismeretünk bizonysága szerint nem is vagyunk képesek, hogy szívünk önző hajlamait legyőzzük és a jóval megegyezően cselekedjünk. (96. 1.) Mi nem a jót magát, hanem a jóban csak önmagunkat keressük. Akaratunknak nincs meg tehát az a képessége, hogy szívünk önző hajlamait legyőzhesse. (98 1.) Csak annyiban szabad az akaratunk, hogy az akarónak hajlamán kívül azt más meg nem határozhatja. Mert ez már kényszerített (nem szabad) akarat volna. Lelkiismeretünk tanúsága szerint azonban ilyen nincs, mert tetteinket beszámítja nekünk, akár jók, akár rosszak legyenek azok (95. 1.). Evvel aztán teljesen megegyezik, amit Harless művének második, az üdv birtokáról szóló részében, ennek mindjárt első szakaszában az üdvnek az ember szellemóletóbe való belépéséről mond. Ezen új élet alapja tisztára Isten hatása, melyet a szent lélek lelkünkre gyakorol. Azután mint ilyen isteni hatás tudomásunkra jut és mi tudatos akarattal magunkóvá tehetjük. így éri el Isten velünk való szándékát és lesz az új élet ránk nézve áldássá. Csakhogy átkunkká is lehet, ha Istennek bennünk való művétől tudatosan s akarattal elfordulunk. (223. 1.) Annyira alapvető jelentőségű bennünk istennek ezen műve, hogy a hit is tulajdonképen ezen új élet gyümölcse. Mielőtt a hit megragadja az üdvöt, Isten hatása, mely képessé tesz rá, megelőzi az újjászületésben. (217-ik 1.)